- Marhaság! - legyintett, és többé nem is vette a kezébe. Mindez csupán azért furcsa, mert az akkori kamasz fiú ma már dinoszauruszkutató.

Ha valakit "beszélő" névvel áldott meg a sors, hát őt mindenképpen. Ősi Attilának hívják. Sokan azt hiszik, hogy a tudományos karrierje miatt vette fel ezt a nevet, pedig születésekor tényleg így anyakönyvezték. Ajkán nőtt fel, és elsős gimnazistaként esett szerelembe az őslénytannal. Hogy pontosan miért, az számára is rejtély, de arra azért emlékszik, hogy kamaszként állandóan a Bakonyt járta, és a szirteken talált ásványok, kőzetek, ősmaradványok már akkor lenyűgözték.

Gimnazistaként minden évben elindult a Földtani örökségünk elnevezésű pályázaton, ahol végzősként országos első helyezést ért el, jutalmul felvételi nélkül került be az ELTE geológus szakára. Akkor már tudta, hogy mi akar lenni: "gerinces paleontológus", azaz gerinces őslények kutatásával foglalkozó tudós. Csakhogy ilyen képzés Magyarországon nincs, így csak a geológusi diploma megszerzése után doktorálhatott őslénytanból. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia paleontológiai kutatócsoportjának munkatársa, az egyetlen hazai "dínóvadász" csoport vezetője.

A világon rajta kívül 500-600 profi dinoszauruszkutató tevékenykedik, de közülük csak kevesen hasonlítanak az amerikai filmekből ismert kalandor figurákra. A legtöbbjük még sohasem járt terepen, azaz nem vett részt őscsontokat feltáró ásatásokon, csupán a különböző múzeumok eddig összegyűjtött leletanyagát vizsgálta. Ősi Attila azt mondja, hihetetlen mennyiségű kiásott lelet vár feldolgozásra. Az Egyesült Államokban például - ahol másfél évszázada gyűjtik a dinoszauruszcsontokat - több millió őscsontot ástak már ki, amelynek nagy része vizsgálatlanul hever a raktárak mélyén.

- Nekünk is vannak rejtett kincseink - húz ki egy fiókot Ősi Attila a Magyar Természettudományi Múzeumban található dolgozószobájának egyik szekrényéből. - Ez egy 150 millió éves repülő hüllő teljesen épen maradt csontváza. Nagyjából ötven éve került a múzeum tulajdonába, de eddig egyetlen itteni munkatársnak sem volt ideje arra, hogy tudományos igénnyel feldolgozza. Itt pihen a szekrényben.

És egyelőre ottmarad, mivel Ősi Attilának is más dolga van. Lassan egy évtizede már a saját dinoszaurusz-lelőhelyének a feltárásával foglalkozik. A Bakony szívében található területet a dínóvadászokon kívül csak a bányászok ismerik, mivel egy nemrég bezárt bauxitbányában található. Bár a dinoszaurusz-lelőhely megtalálásához szerencse is kellett, azért Ősi Attila tudta, hogy merre kell keresgélnie.

- Az Ajka környéki szénkészletről, amely egy felső kréta kori mocsár helyén keletkezett, tudni lehetett, hogy 85 millió éves - mondja a kutató. - Kamaszként számos meddőhányót átvizsgáltam a környéken, és találtam is bennük krokodilfogakat, csigolyamaradványokat. Feltételeztem, hogy a mocsarat tápláló ősi folyó árterében is található olyan üledékes kőzet, amelyben ősállatmaradványok, köztük dinoszauruszcsontok is lehetnek.

Ekkor jött a szerencsés véletlen: Csehbánya közelében az iharoskúti bauxitbányában a külszíni fejtés során egy 140 méter mély katlan jött létre, amelynek a falán - a földfelszíntől nagyjából 25-30 méter mélyen - jól felismerhető volt egy 50-60 méter vastagságú üledékes kőzetréteg, azaz a potenciális dinoszaurusztemető.

- Leereszkedtem ehhez a réteghez, és két órán belül rábukkantam az első ősállatmaradványra - idézi fel a kilenc évvel ezelőtti felfedezést Ősi Attila. - Hamar kiderült, hogy a területen hemzsegnek a 85 millió éves csontok. Tudtam, hogy megfogtam az isten lábát!

Nem is akarta elereszteni. Az akkor még egyetemi hallgató a barátai bevonásával - a Bakonyi Bauxitbánya Kft. engedélyével - 2000 nyara óta minden évben ásatásokat szervez a területen. Évekig titokban tartották a lelőhelyet, hogy megóvják az amatőr "dínóvadászoktól". A bányacég komoly segítséget nyújtott Ősinek és csapatának: egy ötezer négyzetméteres területen lefejtették a 25-30 méteres felszíni réteget, így a kutatók most már közvetlenül hozzáférhetnek a 85 millió éves "dögökhöz", ahogy a paleontológusok egymás között előszeretettel nevezik az ősállatok maradványait. A lelőhely - amely Európában a legjelentősebbek közé tartozik - előreláthatólag több évtizedre elegendő munkát ad a kutatóknak.

Az ásatások hamar szenzációs eredményt hoztak: számos dinoszauruszcsontra bukkantak itt, köztük egy korábban nem ismert fajéra. Ősi Attila Hungaroszaurusznak nevezte el a növényevő páncélosként azonosított dinoszauruszt. Eddig több tucat ősállatnak - a dinoszauruszokon kívül halaknak, gyíkoknak, teknősöknek - csaknem 7000 csontmaradványát ásták ki a földből, amelyek közt egy másik "új állatfajt", egy négyméteres szárnyfesztávolságú, Bakonydrákóra elkeresztelt repülő hüllőt is találtak.

Az iharoskúti ásatások eredményeiről, a leletek tudományos feldolgozásáról folyamatosan jelennek meg Ősi Attila publikációi a világ legjelentősebb paleontológiai szaklapjaiban. Legutóbb például "A pteroszauruszok szájpadlásának új interpretációja" címmel közölték egy tanulmányát. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy egy-egy ilyen dolgozat vajon előbbre viszi-e a világot?

- Tény, hogy egy őslénytani tanulmány az átlagember számára semmilyen azonnali, kézzelfogható haszonnal nem jár - mondja Ősi Attila. - De ez nem is várható el a paleontológiától, amely alapkutatásnak számít. Az őslénytankutató a munkája során olyan tényeket és összefüggéseket tár fel, amelyekről most még nem tudni, hogy a jövőben mikor és miért válhatnak fontossá az emberiség számára. Elképzelhető, hogy soha sem lesz szükségünk ezekre az ismeretekre. Ám, ha mégis?