Ostoba beidegződésünk, hogy mindent, amit külföldiek (pláne nyugatiak) csinálnak, azonnal az egekig magasztalunk. Effélét ma biztosan nem engedek a gondolataim közé furakodni, határozom el, ahogy beülök a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) évadnyitó előadására az Iparművészeti Múzeum dísztermébe.

A KÉK ezúttal azt a Karl-Heinz Petzinkát hívta meg, aki Európa 2010-es kulturális fővárosai közül (Isztambul, Pécs, Ruhr-vidék) ez utóbbi építészeti, városfejlesztési és képzőművészeti felvirágzásáért felelős. Kultúrmetropolis alatt a németek esetében - az origóváros Essenen kívül - további 52 települést is érteni kell.

- Egyetlen terep létezik, ahol ezek a városok és falvak szót érthetnek egymással: a kultúra - sommáz Petzinka. Aki ugyan több tucat Ruhr-vidéki bánya, híd, autópálya, park, kanális és városközpont átalakításán van túl, mégis meggyőződése, hogy a legnagyobb változtatásra a fejekben van szükség. - Átalakulás kultúrával, kultúra az átalakulással - ez a mottónk. Nézzék, önök szerencsések, Pécs csodás város. A Ruhr-vidék nagy része azonban kimondottan ronda. Ezer vonzóbb hely létezik csak Németországon belül, amely elcsábíthatja a fiataljainkat. Mi viszont nem akarjuk elengedni őket.

Szép szólam, gondolja az ember, egész Európa öregszik, és mindenki a fiatalokat akarja megnyerni. Csakhogy Petzin-ka rögtön hozza a konkrétumokat.

- Látják ezeket a világoszöld foltokat? - mutogat a kivetített térképre. - Ezek a már meglévő zöld területeink. Ezeket az övezeteket viszont - bök most az olajzöldekre - a következő hónapokban kell bezöldítenünk. Gazzal, bokorral, fával, mindegy.

Kiderül aztán, hogy nem maradnak érintetlenül a bányavidék aszfaltmederben folyatott régi szennyvízcsatornái sem, mert ezeket képzőművészekkel terveztették újra: cikcakkosra, kurflisra, betonmentesre. Szintén vizuális művészeket kértek föl arra, hogy varázsolják barátságosabbá az autópályákat meg a hidakat. A legutóbbi Velencei Biennálén is szerepelt Tobias Rehberger például az Oberhausen települést az Emscher-szigettel összekötő felüljárót olyanra építtette, mintha egy óriásgolyóstoll rugóját húzták volna szét hídszerkezetnek, a járófelülete pedig szelet volna egy masszívabb fajta szivárványból.

Az iparterületnek alig marad olyan épülete, amely ne kapna új funkciót Petzinkáéktól. Az egykori malomban kortárs művészeti múzeumot rendeznek be. A húsz éve elhagyatottan álló Nordstern bányaüzem tornyára öt új emeletet húznak, rá plasztik Herkules-szobrot emelnek, az új szintekre pedig a kortárs építészet és videoművészet éllovasait költöztetik. A régi dortmundi sörgyár a kulturális évad ötletgyárává alakul: egyetemi tanszékek mellett építészek, városfejlesztők és divattervezők kapnak itt helyet. Nem mellesleg ez a patinás épület egyike lesz a Ruhr 2010 évad kilátóinak is: a lakosság tájékoztatására ugyanis - és kicsit talán az elkápráztatásukra is - hét darab, száz méternél is magasabb kilátóhelyről lehet majd rálátni a vidék építkezéseire. Leselkedhetünk - többek között - a világ legnagyobb gáztartálya, egy szó szerint felhőket szurkáló fémpiramis és egy kiszuperált bányatorony tetejéről is.

De hogy ne maradjon szégyellnivaló egyetlen ipartelepi mementó sem, az egyik hodály tetejét lebetonozták, így gördeszkások és BMX-esek paradicsoma lett belőle. A tartomány kincseit, helytörténeti emlékeit egy régi gabonaraktár tetejére épített óriási ékszerdobozban helyezik majd el, a másképp el nem tüntethető betonkupolák megvidámítását pedig fényművészeknek adták ki feladatul. Mellesleg a helyi képzőművészek közül hatvanan nappali szobáik, garázsaik és mosdóik ajtait tárják szélesre jövőre a turisták előtt: ők a Private Spaces nevű projektbe a saját otthonukba tervezett fényművészeti munkákkal pályázhattak.

És hogy még a fogadalmam is betartsam, jöjjön a végére egy kis szépséghiba. Mert azt Petzinka úr is bevallja: a projektek legalább fele még tervfázisában harcos ellenállást váltott ki a helyiekből. Ilyenkor azonban kollégáival együtt kiállt az adott közösség elé, hogy szócsőbe harsogva győzze meg - például - a helyi zöldaktivistákat: azok a bizonyos kivágott fák öregek és betegek voltak. Csemetéket ültetnek majd helyettük.