A hetvenes évek elején könyvtárosok, népművelők és pedagógusok közösen indították el az olvasótábori mozgalmat. Hátszelet a fiatalokat olvasóvá nevelő programhoz a Hazafias Népfront adott. Az első olvasótábort Eger mellett, Felsőtárkányban tartották. A cél akkor a munkásművelődés szélesebb alapokra helyezése, a szociális hátrányok ledolgozása, illetve az első generációs értelmiség kinevelése volt. Ma a táborlakók többsége humán érdeklődésű gimnazista, egyetemista, s kisebb számban szakiskolás fiatal.

A nógrádiak például 1976-ban, Rákóczival kapcsolatos irodalmi játékokkal, várak bejárásával kapcsolódtak az országossá nőtt mozgalomhoz. Megyei könyvtáruk olvasótáboraiban az elmúlt évtizedekben számos költő, író, festőművész, drámajátszó, pszichológus fordult már meg vendégként, illetve irányította vezetőként az ott folyó munkát. Újabban a tábort szervező Lélekpendítők Társasága a Kárpát-medence egészéből toboroz résztvevőket a nyári programokhoz. Így aztán a nyár végétől fülekiek leveleznek zentaiakkal, pozsonyiak meg sepsiszentgyörgyiekkel. A nógrádiak előbb a Felvidékre szerveztek olvasótábort, majd Erdélybe, s az ezredfordulótól immár másodszor a Vajdaságba, ahol - elsősorban a háború utóhatásaként - tíz éve már senki nem tudott elég energiát áldozni a korábban ott is rendszeres olvasótáborra.

Aki úgy hiszi, hogy az olvasótáborban eminens diákok mást sem csinálnak, mint reggeltől napestig olvasnak, nagyot téved. De tény, hogy a kultúrtörténeti barangolások, színielőadások, drámajátékok révén a klasszikus, illetve a kortárs irodalom közelebb kerül hozzájuk, mint másokhoz. Az olvasótáborozók amúgy lehetnek akár indiánok is: mint például a balassagyarmatiak, akik a helyi könyvtárosokkal az idén nyáron indiánregényeket elevenítettek meg. Foglalkozhatnak kisebbségi ügyekkel, mint a hatvani Ratkó József Közművelődési Egyesület táborszervezői, akik a tolnai Szálkára vették be magukat az idén, vagy lehet Radnóti és egy kultúrtáj is a könyvek szeretetére és közösségi életre nevelés alapja, miként legutóbb a lélekpendítőknél.

A lélekpendítő táborok az olvasó személyiségét fejlesztik, s ehhez szociálpszichológusok és trénerek által kidolgozott sajátos olvasótábori módszereket használnak, amelyek a kiscsoportos játékokra épülnek. Az olvasótábori csoportvezetők, mentorok többsége maga is éveken át táborlakó volt, s diplomás felnőttként segíti a fiatalabbakat az irodalom és az önmagukban rejlő lehetőségek megismerésében. Gyetvainé Szorcsik Angéla, a Lélekpendítők Társaságának elnöke negyedszázada szervez olvasótáborokat. A civil, az önkormányzati és az állami szféra összefogásával az önművelődés, a kultúra által való személyiségfejlesztés lehetőségét teremti meg. Az eredményről elég talán annyi: tábori Kultúrmaraton című lapjukban azt írja a dunaszerdahelyi Makó Szabolcs, hogy ők nem olvassák, hanem élik az irodalmat.

Pomogáts Béla irodalomtörténész rendszeres látogatója ezeknek a táboroknak, s gyakran beszél fiatal hallgatóságának a régiók Európájáról. Mint mondja, a Kárpát-medencében nyaranta mintegy hatvan olyan tábor, nyári egyetem, többnapos konferencia lehet, amely a magyar nyelv és kultúra köré szerveződik. Harminc-negyven fős átlaggal számolva ez jelentős résztvevőszám. A Magyar Garabonciás Szövetség mintegy húsz olvasótáborról tudott az idén. Az olvasótábori mozgalom fénykorában ennek hatszorosát sikerült megszervezni.