Amit alább el akarok mesélni, tulajdonképpen csak néhány színes adalék a színész Velencei-tavi szép és kevésbé szép napjaival kapcsolatban. Bános Tibor könyve egy helyen emlékezik meg mindezekről: az életrajz ama részénél, amikor a német megszállás után, 1944. március végén Jávor a feleségével együtt elmenekül Pestről, mert tudomására jut, hogy szerepel a Gestapo elfogatási listáján. Előbb Balatonfüredre, a szívkórházba mennek, majd miután ott nem maradhatnak, "Agárd felé indulnak, ahol egy jó barátnál, Dékány András írónál" rejtőznek egy ideig.

Dékány Andrást, a tengerészírót, megannyi kalandos ifjúsági regény szerzőjét ma is jól ismeri az olvasóközönség. Bár nyilván kevesen tudnak erről a bizonyos agárdi nyaralóról, amely Jávoron kívül másoknak is menedéke volt a nehéz időkben. Az író még a harmincas években telepedett ide nyári lakónak az egyik csendes utcába, ahol zavartalanul dolgozhatott. Agárd és Gárdony épp ekkoriban vált fürdőteleppé, a leendő nyaralótulajdonosok, akik többségében budapestiek voltak, válogathattak az újonnan parcellázott telkek közt. Dékányt maga Jávor Pál hozta a Velencei-tó partjára birtokot nézni, s végül együtt is választották ki azt az eldugott parcellát, amelyre a szóban forgó nyaraló aztán felépült.

Hogy mi köze lehetett a színészkirálynak a Velencei-tóhoz? Talán még a húszas évek közepén, fehérvári évei alatt szerette meg. Dékány emlékezéséből tudható például, hogy horgászni is kijárt, hisz folyton kereste "a maga Kanadáját", vagyis az elrejtő, nyugalmat adó természetet, amelyet itt meg is találhatott. 1944 nyarán több hónapot töltött a tónál, részben Dékányéknál, részben a gárdonyi Stück-villában.

Persze itt sem rejtőzhetett el egészen az emberek elől, s nyilván nem is akart. Gárdonyban is, Agárdon is jóban volt a falubeliekkel, akik ma is emlékeznek, milyen jó szívvel hívta meg a sorozásról hazatérő legényeket a gárdonyi Cziczó kocsmába, vagy hogy "Páger kettőnek" nevezte az agárdi hentest, mert az a megszólalásig hasonlított a neves színészkollégára. Van, aki még emlékezni vél szakállára, melyet a bujkálás napjaiban növesztett, állítólag. Persze a csendőrök ettől még felismerték, s tisztelegtek neki.

Vendége volt néhányszor Eisemann Mihálynak is, a zeneszerző gárdonyi nyaralójában. A népszerű komponista egyik lánya úgy tudja, Jávor és felesége, Landesmann Olga itt, a Velencei-tónál tartotta egyházi esküvőjét 1944-ben, tíz évvel a polgári után. Mégpedig a velencei templomban. Lehet, hogy így történt, de a plébános úr, akit megkérdeztem, nem találta nyomát a negyvenes évek anyakönyveiben: sem Jávor, sem Jermann néven, ami a színész eredeti neve volt.

Jávor Pál Velencei-tavi látogatásainak nem maradt más dokumentuma sem. Bár az egykori Dékány-nyaraló megvan még, sajnos gondozatlan; abban pedig állítólag van egy vendégfal, amelyen ott kell lennie Jávor nevének is, sok más vendégé - például Zentai Annáé, Farkas Ferenc zeneszerzőé és Bessenyei Ferencé - mellett. Ezt viszont nem lehet ellenőrizni, mert a ház le van zárva.

Egy kézzel fogható Jávor-emléket mégis találtam. Említettem, hogy többeknek volt menedékük ez a kis nyaraló, nehéz időkben. Köztük az ötvenes években a háromesztendős békési kitelepítésből viszszatérő Csizmadia családnak. Budapesten azelőtt egy házban laktak Dékánnyal a Móricz Zsigmond körtéren, de a kitelepítés után nem térhettek vissza a fővárosba, és az író fölajánlotta nekik a nyaralóját. Évekig laktak benne. A család két fia, Lajos és Béla ma már túl van a nyugdíjkorhatáron, s még ma is jó szívvel emlékszik Bandi bácsira. Lajos, az idősebbik egy relikviát is őriz tőle, egy afrikai (talán antilopbőr) lemberdzseket. Amely egyúttal Jávor agárdi időzéseinek is kézzel fogható emléke, hisz a házi legendárium szerint a különös ruhadarabot tőle kapta az író valamikor a harmincas években.

Patinás, de jó tartású darab. Belé lehet képzelni Jávor férfias alakját. Mellén pikkelyesen kifényesedett a nyers színű bőr. Címkéje nincs, egy szem fagombja és rézcipzárjai viszont megvannak. Ujjait, gallérját már házilag kötötték, mert az eredeti kockás textil az eltelt hetven esztendő alatt elkopott. De így jó, így hiteles, így történelem.