Végre egyszer nem a százezres látogatószámokkal dobálózó budapesti múzeumokról szól a fáma, mondhatnánk. Végre szóba kerülhet az egyszobás falusi tájmúzeum, a beszédes helytörténeti gyűjtemény és az utoljára ötven éve fölújított, ásítozó termű megyei múzeum is. A Xellum Kft. felmérésében - 2007 decembere és 2008 novembere között - majdnem 13 ezer kérdőívet töltetett ki a hazai megyei múzeumi hálózatok 124 tagintézményében, hogy kiderítse: ezekről a helyekről hogyan vélekednek a látogatók. (Az elsősorban turisztikai szempontokra koncentráló, hiánypótló kutatásnak, amelynek első eredményeit a Múzeumi Közlemények legfrissebb száma adja közre, aktualitást adott az is, hogy a Magyar Turizmus Zrt. 2009-re meghirdette a kulturális turizmus évét.)

Olyan információkra volt szükség, amelyek alapján a látogatók minél könnyebben csoportosíthatók. Melyik szezonban kik járnak aktívabban múzeumba, és melyik réteg választ azonos típusú muzeális intézményt? Jellemzőbb, hogy az emberek a lakóhelyükön járnak kiállításokra, vagy a múzeumi élmény a nyaralás luxusa? Miben vesznek részt a kiállításnézők a múzeum adta lehetőségek közül, és mennyire elégedettek a látottakkal?

Az egyik legegyértelműbb eredmény, hogy a múzeumok csúcshónapja a július. A legforróbb nyárban nyilván nem mazochizmusból, hanem a szabadságolások miatt térnek be az emberek gyakrabban múzeumépületbe. Ezzel összefügg, hogy ilyenkor jóval nagyobb a lakóhelyüktől távoli múzeumot látogatók köre, vagyis a családok az üdülőprogramok közé szívesen iktatnak be kiállítást. A képet tovább finomítja az a megfigyelés, miszerint nyaranta leginkább az adminisztrátorok, a szakmunkások és a fizikai munkások szakítanak időt tárlatokra. Épp ellenkező a tendencia az egyházi személyeknél, a diákoknál, a vállalkozóknál és a munkanélkülieknél, vagyis azoknál, akiknek elfoglaltságai szeptembertől-májusig sem annyira menetrendszerűek. Ők viszont nyáron kevésbé sürgölődnek a jón oszlopok között.

De hogy egyáltalán miért járnak kiállításra az emberek? Egy részük azért, mert viszik. Leginkább májusban és novemberben, szervezett múzeumlátogatások keretében, osztállyal, munkahellyel, klubbal. Azoknak az aránya, akik egy-egy konkrét anyagra kíváncsiak, szeptemberben és októberben a legmagasabb. Ezzel a ténnyel a múzeumok eddig is tisztában lehettek, hiszen a legtöbb tárlatot ebben az időszakban nyitják. Akadnak, akik kimondottan munkakörükhöz kapcsolódó kiállításokat keresnek, a legtöbb kérdőívkitöltőnél azonban a fő motiváció az általános ismeretszerzés volt. Hogy ezt a tudást decemberben megszerezni tovább tartana, mint mondjuk júliusban, ez eléggé valószínűtlen. Mégis, a tárlatnézők a zimankóban jóval tovább, átlagosan kétórányit tartózkodnak a múzeumépületekben. Ebből mennyit melegszenek, és mennyit nézelődnek, erre persze nincs adat. Arra viszont igen, hogy a helyi lakosok saját múzeumukban ritkábban járják be az összes tárlatot. Ahogy az is bizonyított: ha egy intézmény újra kapuin belülre szeretné édesgetni a helyben lakókat, arra az egyik legjobb módszer, ha felújítja az épületét.

Ami ennél is érdekesebb, hogy mivel töltik a vendégek azt a bizonyos másfél-két órát a múzeumban. Meglepő, hogy a megkérdezettek 39 százaléka választ tárlatvezetést, ha lehetősége van rá, és "csak" hatvan százalékuk szeretne szabadon bolyongani a termekben. Nincs persze ilyen választásuk az osztályfőnöki szigorral kivezényelt diákoknak. Ők jellemzően vezetőt hallgatnak, szépen viselkednek és feladatlapokat töltenek ki. Arra viszont nem kényszerítheti őket senki, hogy a műtárgyak alatti feliratokat is elolvassák, így nem is teszik. Viszont a többi csoportnál (egyedül érkezők, baráti társaságok, kisgyerekesek) sokkal bátrabban próbálják ki az interaktív eszközöket. Elgondolkodtató adat, hogy efféle berendezésből a vizsgált intézmények 38,9 százalékában egyetlen darab sem volt. Pedig ott, ahol létezik ilyesmi, a vendégek több mint 70 százaléka él is a lehetőséggel.

Az Alfa csak a kezdet?

Az eredményeket tovább árnyalja, hogy a kutatók külön vizsgálták az úgynevezett Alfa programban már részt vevő és az ahhoz még nem csatlakozott intézmények fogadtatását. S ahogy várni lehetett, az Alfa - vagyis ez a 2002-ben megfogalmazott átfogó múzeumi modernizációs program - minden esetben a múzeumok malmára hajtja a vizet. Támogatásból felújított termeik sok nyugdíjast és lokálpatriótát vonzanak, az ő tárlataikon gyakrabban olvassák a feliratokat, többen használják az interaktív eszközöket, és jóval tovább maradnak
a kiállításokon.