Húsz gombatörzzsel vívta élete első küzdelmét Kína ókori agyaghadserege, nemrégiben. Köszönhették mindezt egy parasztnak, aki 1974-ben, kútásás közben rábukkant a betemetett császári sírcsarnok egyik harcosára, majd régészek megkezdték a föld alóli csapatkivonást, később múzeumot emeltek a lelőhely közelében, az odaérkező tömegek pedig - kilégzési tilalom híján - majdnem agyonpárásították a terrakottavitézeket.

A kétezer évig békében pihenő hadsereg életében eközben már javában folyt egy másik háború is: múzeumigazgatók folytattak ádáz küzdelmet, hogy legalább kölcsönbe megkaparintsák a világörökség részévé nyilvánított csapatot. Így érkezett kisebb mintakollekció - kilenc harcos és két ló - 1988-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba; két évvel ezelőtt, Lipcse, Kolumbia, Moszkva után pedig egy grandiózus válogatás Londonba.

Európa legkomolyabb kiállítása mégiscsak Újpalotán nyílt, tavaly ősszel, az Asia Center keleties sztyeppéin, ahol a Li Yuan Qin Yong iparművészeti gyárnak és egy Magyarországon működő kínai utazási irodának köszönhetően több száz katona sorakozott fel harci lovastul, harci szekerestül. Arra csak a harci expó alcíme hívta fel a figyelmet, hogy mindez másolat, ahogy a lapoknak nyilatkozó lelkes sinológus is csak mellékesen emlékezett meg erről a jelentéktelen momentumról.

A kiállítás tavaly év végén bezárt, a klónkatonák azonban újra felbukkantak a Műcsarnok mögötti platánosban: kiállítási végkiárusítás formájában. Ha kellő elszántsággal áthatolunk a kínai szűztea, kínai társasutazás és kínai szandálhirdetéseken, átvágunk a fogadószemélyzetként alkalmazott, faragott gémek felségterületén, átbucskázunk egy pár elhányt katonai agyagcsizmán, mondhatni, megérkeztünk.

Szomorkás seregmaradvány ácsorog a porban, az alkarnyi faágak és aranybarna levélkupacok között. Testükön súlyos törésvonalak, a letört darabok alól fehér bélés kandikál, valamennyiükön azonosítószámos dögcédula fityeg. Az előkelők fegyver gyanánt gyilkos szerszámmá átalakított partvisnyelet szorongatnak, többségük - bele való híján - csak a levegőt markolássza. A kiállítási teret elválasztó kordonból túlkínálat adódhatott: a tartóelemektől megszabadított, vörös bársonykötél díszíti a paripák nyakát, illetve a központi részen ezen a bársonykantáron vezeti a harcos lótársát.

- Tizenhárom évesen örökölt királyi rangját császárira emelte, a környező hat királyság elfoglalásával egész Kínát hatalmába kerítette, belefogott a kínai nagy fal építtetésébe, miközben pompás sírbirodalmán hétszázezer ember dolgozott egyszerre - szivárog egy rozzant hangszóróból a tudományos információ, majd meglepő üzleti ajánlattal zár a gyakran bakizó gépmesei hang: a kiállítás végeztével agyagló, agyagkatona, faszekerestül vagy anélkül eladó. Azonnal világossá válik, mit keresett két figurán az "eladva" matrica. Persze lehet, hogy vevőcsalogatóként szolgálnak, de még az is lehet, hogy egy kezdő műgyűjtő valóban megvásárolta őket.

Harci kutyák mellé egzotikus pásztor, medencepartra törülközőtartó, sziklakert tövébe kertitörpe-pótló - képzelgek a leharcolt darabok jövőjén. Alapos zuhany, és egy komolyabb revitalizáló kúra után persze a kandalló mellett is végezheti a patinás harci zsákmány - morfondírozok tovább.

- Csak egy kis kiállítás - mosolyog a kijáratnál a tájékoztatást és az eladást is végző kínai kurátorhölgy, amikor a jóhiszeműen kortárs részlegnek vélt műanyag hajómakett szerepére rákérdezek. És ha már szóba elegyedtünk, gyorsan üzletet is ajánl.

Két ló, szekérrel, huszonöt százalék kedvezménnyel, most csak másfél millió forint. Generális tizenöt százalék kedvezménnyel negyedmillió. Gyalogos íjász, tíz százalék kedvezménnyel, negyvenezer...