E minőségében elég kicsi ahhoz, hogy városnézés közben kényelmesen kézben lehessen tartani, a nevezetességekről pedig részletes leírást közöl. Elolvashatjuk az ország rövid történetét, és benne van minden szükséges térkép, alaprajz, telefonszám és tudnivaló. Nagyon informatív. Még azt is megtudjuk, hogy a hazánkban használt elektromos eszközök csatlakozója Litvániában is működni fog.

Ami benne az útikönyvnél több, az annak köszönhető, hogy Kuzmányi István több mint két évig Litvániában élt. És láthatólag szeretett is ott lakni. Részletesen felkutatta a magyar vonatkozású emlékeket, még azt is megtudjuk, a legenda szerint melyik volt Kádár János kedvenc múzeuma, és hogy miért vitt oda ajándékba busóálarcot. A keretes írásokban pedig sokféle apró megfigyelését és benyomását is megosztja velünk a helyiek szokásaitól a litvánok autóvezetési stílusán át mondjuk odáig, hogy mi az a téma, amelyről lehetőleg soha ne beszélgessünk velük (a lengyel történelem). A szokásos útikönyvektől abban is elüt, hogy a tárgyszerű stílust át-átütik Kuzmányi István megjegyzései. Palangát, a tengerparti üdülővárost a mi Siófokunkhoz hasonlítani például első hallásra meghökkentő lehet. E sorok írója felnevetett: néhány évvel ezelőtt, Litvániából hazatérve az ismerősök kérdésére ő is ugyanezzel az egy szóval jellemezte a Balti-tenger partján fekvő települést: Siófok.

Medicina, 325 oldal, 3600 forint