Üstökös Egerágon
A barátai által csak Ferikének becézett férfi - a Budapesti Spartacus és az Újpest cselgáncsosaként - a hatvanas-hetvenes években négyszeres magyar bajnok volt a 63 kilós súlycsoportban, háromszor választották meg az év dzsúdósává. Az Európa-bajnokságokról egy ezüst- és egy bronzérmet hozott el. Később edzőként folytatta, tréneri munkásságát külföldön is hamar elismerték.
Szabó Ferenc a kilencvenes évek végén az Egyesült Államok hadseregében oktatott dzsúdót és önvédelmet - és ha már ott volt, megnyerte az amerikai hadsereg bajnokságát a 86 kilósok versenyében, csaknem 50 évesen. Cselgáncs- és lovaglótudását hasznosítva száznál több filmben szerepelt kaszkadőrként, s vállalta színházi előadások verekedéseinek megkoreografálását. Ezekből élt és a vendéglátásból. Néha két-három éttermet "vitt" Budapesten, emellett lovardája volt a Pilisben, 80 paripával.
Sportolóként szerzett ízületi bajait Harkányban kezeltette, és 2001-ben úgy döntött: közelebb költözik a fürdőhöz. Háromhektáros, hegy-völgyes, patakkal átszelt telket vásárolt az 1200 lelkes Egerágon, s felépített ott egy 330 négyzetméteres házat. Azóta a baranyai faluban lakik feleségével, három fiával és két lányával. A família lovat, tyúkot, kecskét, disznót és kutyát tart, a porta azonban nemcsak ettől idillikus, hanem az állandó vendégjárástól is.
Ami ez utóbbit illeti: Szabó Ferenc 2003-ban megalapította az Egerági Üstökös Sportegyesületet, ahová immár negyven fiatal jár dzsúdózni. Mostanra az Üstökös lett a hazai dzsúdósport egyik legígéretesebb bázisa: a klub húsz korosztályos és egy felnőtt bajnokot adott az elmúlt négy évben. Az itt folyó munka értékének elismerését bizonyítja, hogy 2007-ben a japán cselgáncsválogatott Egerágon lépett szőnyegre. Télen a ház földszintjén tréningeznek az Üstökös dzsúdósai, nyáron a kertben álló, két, pagodának nevezett, oldalról nyitott, cseréptetejű faépítményben.
Nemcsak a helyi gyerekek jönnek Szabó Ferenc edzéseire, Pécsről, és féltucatnyi baranyai faluból ingáznak naponta ide a szülők csemetéikkel. Miközben a tatamin a gyerekek tépik, dobálják, gáncsolják egymást, a szülők és Szabó Ferenc öt világtájról Egerágra zarándokló barátai csodálják a szőnyegen folyó munkát, s arról beszélgetnek, hogy Ferikéhez nincs hasonló.
- Ő tényleg csak a cselgáncsért él - bizonygatja egy 60 éves pesti vállalkozó.
- Mi pécsiek vagyunk, a fiam ott cselgáncsozott, és mindig elkísértem a gyereket a versenyekre - fog bele a saját történetébe egy negyvenes férfi. - Az egyik versenyen egyszer csak a csarnok elcsendesedett, pedig több szőnyegen is dúlt a harc. A csend annak szólt, hogy belépett egy alacsony, elhízott, hatalmas bicepszű, kedélyes férfi, és végigment a termen. Ő volt a Feri. Akkora tisztelet övezte, amihez hasonlót még nem láttam. Nem sokkal később elhoztam hozzá a fiamat, azóta nála edz.
- Nekem nem az a fontos - mondja egy kistótfalui apuka -, hogy versenyt nyerjen a fiam, hanem az, hogy tanuljon fegyelmet, tudjon küzdeni, koncentrálni és kiállni önmagáért. A Feri eddig csodákat tett a gyerekkel.
Amúgy Szabó Ferenc módszerei nem tűnnek kegyetlennek. Mindenkivel udvarias, sosem kiabál, a feddést iróniába csomagolja. Legidősebb lánya, a 18 éves Franciska - az Üstökös egyetlen felnőtt bajnoka, aki holnap szőnyegre lép a rotterdami vb-n - így beszél apjáról:
- Amit kér tőlünk, azt akár százszor is elismétli. És egyre halkabban, szebben. A csendességével és a nyugalmával lelkiismeret-furdalást ébreszt bennünk. Azért, hogy megszabaduljunk ettől az érzéstől, addig csináljuk, amit kér, ameddig nem sikerül.
Ha a fiúk panaszkodnak, hogy nem bírják az edzést és a fájdalmakat, a mester ekképp reagál:
- Egy férfinak csak a lelke fáj. Lelke meg nincs a férfinak.
Ha lány panaszkodik, csak ennyit mond:
- Légy férfi!
Remek hangulatban telnek a tréningek. Kérdés, hogy meddig? Az évi öt-hatmillióból gazdálkodó egerági egyesület súlyos anyagi gondokkal küzd. Az önkormányzat az idén 300 ezer forinttal tudja támogatni a klubot, s a szülők állják annak a busznak a költségeit, ami az Üstökös sportolóit fuvarozza a korosztályos válogatottak heti edzéseire.
Az egyesületnek azonban van egy tízmilliós tartozása. Ez abból ered, hogy a már említett - és amúgy társadalmi munkában épített - két pagoda építő-anyagára kölcsönt vettek fel. A törlesztés mind nehezebb, Szabó Ferencnek nincs annyi filmes munkája, hogy fedezni tudja a részleteket.
- Elmegyek Amerikába dolgozni - avat be terveibe Szabó Ferenc. - Edzőnek hívnak. A kint keresett pénzből kifizetem a tartozást. A cselgáncs nálunk mostoha sportág. A mi klubunk nem kap állami támogatást, a szponzorainkat a válság elszegényítette.
Szabó Ferencnek rutinja van a talpra állásban. Apjától örökölte ezt, felmenője angol-francia szabó volt, Pécsett varrodát és szalont működtetett, amit aztán a háború után államosítottak. A család Pestre költözött, ott az apa a Május 1. Ruhagyárban az üzemvezetőségig vitte, aztán maszek lett, és két szalont nyitott a főváros centrumában.
Apja arra tanította, hogy "aki egyszer fel tud állni, az mindig fel tud állni". Szabó Ferencnek segített ez a tanítás. Sportpályafutása lehetett volna szerencsésebb, mert bár nagy versenyek sorát nyerte, a legrangosabbakon valami mindig közbejött. 1977-ben, a ludwigshafeni Európa-bajnokság döntőjét igaztalanul bukta el, a két hibázó bírót két-két évre eltiltották. Ettől még neki maradt az ezüst. A müncheni olimpián bírói döntéssel kapott ki, s csak 7. lett, a montrealira sérülés miatt nem jutott ki.
Később a vendéglátásban is elszállt egyik-másik üzlete, de mindig újrakezdte. Még 1979-ben majdnem levágta a fejét: egy barátja extatikus örömmel felemelte, s beleesett vele egy üvegajtóba. Egy évig nem tudta mozgatni felső testének bal oldalát, egy bécsi műtét és a lovaglás hozta őt helyre. Tavaly lovasbaleset érte, és jobb combcsontja annyira összetört, hogy műanyaggal kellett pótolni. Ebből is felállt. Mint ahogy két válásba futó házasságából is. Több mint húsz éve él együtt harmadik párjával, Pankával.
- A muszklijába szerettem bele - vallja be nevetve az áradó kedélyű feleség. - Na, meg az optimizmusába, humorába, türelmébe.
- Ezt mondta? - kérdez vissza Ferike faarccal, amikor elárulom neki Pankát. - Valamit akarhat tőlem. Remélem.
