A modell utáni rajzolásnál persze, ahol fontos az anatómiai hűség, szükség van a tanári ceruza korrektúrájára. Például Wrobel Péterére, aki szerint azonban a látványhoz ragaszkodás gátolja az alkotói kreativitást. A művész-tanárok - az említettek mellett Aknay János és Puha Ferenc - feladatának szépsége és nehézsége abban áll, hogy az önálló képalkotás útjára terelgessék a fiatalokat.

A terelgetés egyik fontos aktusa az úgynevezett "terítés", amikor az alkotók és a tanárok közösen elemzik az elkészült munkákat. A festőműterem udvarán rendezett alkalmi tárlat bősége az idei harmincöt résztvevő tehetségéről és szorgalmáról tanúskodik. Az alig huszonéves Sándor absztrakt tájképeit nézve azon lamentálnak a tanárok, hogy kell-e figura a festményekre, s ha igen, miként volna annak létjogosultsága. A tolcsvai Czuder Tamás, aki harmadéves az egri tanárképzőn és már negyedjére vesz részt a pataki szabadiskolán, vad álmok torzította figurákat fest. "Ezzel már be lehet futni", "sztár lehetsz", "itt az ideje olajjal dolgozni kétméteres vásznakra" - Péter szemlesütve hallgatja, hogyan lelkendeznek a "nagyok". A művész-tanárok értékelő módszere a dicséretbe csomagolt kritika. Senkit sem gorombítanak le - miért is vennék el bárkitől az alkotás örömét?

- Kreativitás és kortárs képzőművészeti szemlélet. Ezt tartottuk célkitűzésünknek már az 1999-es alapításkor is - idézi fel a kezdeteket Csetneki József. A nyári szabadiskola mellett alapfokú művészeti iskolát, galériát működtető, "kortárs" programokat, utcai akciókat szervező Art Ért Alapítvány vezetője elmondta: ennek jegyében tanítanak náluk olyan progresszív mesterek, mint feLugossy vagy Aknay. Korábban installációk, performance-ok, videomunkák is születtek a másfél hetes együttlét során, ám a festés és a rajz iránt mutatkozik a legnagyobb igény. A résztvevők - döntően gimnazistakorúak és huszonévesek - az ország egész területéről jönnek, az idén egy csapat erdélyi fiatal is Patakra zarándokolt.

- Az évek során egyre jobban zavart, hogy egy-egy művésztelep zárókiállításán esetlegesen kerülnek egymás mellé alkotások a műfajukat, az alkalmazott technikákat és az értelmezéseket tekintve - ezt már Szabics Ágnes magyarázza, aki a Miskolci Művésztelep ötletgazdája, szervezője és maga is alkotó. Nyolc évvel ezelőtt éppen ezért azt találta ki, hogy "szigorít" a bevett művésztelepi hagyományokon. Előbb megkeresi, kitalálja - az idén Fenyvesi Áron művészettörténésszel közösen - az aktuális hívószót, és ehhez társítja azt az öt-hat művészt (döntően a harmincas-negyvenes éveikben járó filmes, fotós vagy éppen hagyományos műfajokban tevékenykedő kortársaikat), akiknek eddigi munkássága alapján azt feltételezi, hogy kétheti "összezártság" közös gondolkodásra, akár együttes alkotásra inspirálja őket.

Volt már hívószó a "közterület", amely a miskolci közösségi tereket vonta be a munkába. A tavalyi "név nélkül" gondolathoz olyan művészek kaptak meghívást, akik anonimitásba burkolóznak, vagy álnéven jegyzik munkáikat, és ezek a gesztusok is a létrejövő mű részét képezik. Az idei hívószó az "objekt". A szó tárgyat jelent, de hogy még mit kell tudnunk róla, azt Karácsonyi László magyarázza el: az objekt nem ábrázolja a valóságot, hanem a valóság elemeit felhasználva teremt új összefüggésrendszert, és így jön létre a műalkotás.

Jó példa erre Tarr Hajnalka koncepciója, aki a Miskolci Galéria használaton kívüli posztamenseiből - vagyis azokból a kiállítási kellékekből, amelyekre például a kisplasztikákat helyezik - készít installációt; így lesz a tárgyakból: objekt.

Public art, koncept, kísérleti film és utópikus modellezés - sorjáznak a Miskolci Művészteleppel kapcsolatos szakkifejezések, amelyek a laikus számára aligha mondanak sokat. Az azonban világos: nem "plein airben" aktot festő piktorokat kell magunk elé képzelnünk a Miskolci Galéria hangulatos alkotóházában, amely a XIX. század végén vízgyógyászati szanatóriumnak épült. Többnyire nem is a hagyományos sokszorosított grafikai műfajokban dolgoznak a résztvevők, pedig ehhez itt az 50-es évek óta minden eszköz rendelkezésre áll. De azért erre is van példa - fűzi hozzá Szabics Ágnes nevetve -, mert tavaly litográf eljárással készült el a Biztonsági őr című "(art)magazin" első, eleddig egyetlen száma.

A Miskolci Művésztelep résztvevői - Karácsonyi Zsolt, Kokesch Ádám, Szász György, Szurcsik János, Tarr Hajnalka alkotásaiból augusztus 25-én 17 órakor nyílt kiállítás a Miskolci Galériában.

A tárlat szeptember 26-ig látogatható.