"Bűvös kocka" és "játékbolt" - Jessica Fridrich nem tud magyarul, mégis teljes természetességgel, jó kiejtéssel mondja nyelvünkön e szavakat. Esetében nem is csoda: csaknem harmincéves szerelem fűzi Rubik Ernő éppen reneszánszát élő találmányához. A nyolcvanas évek elején, egy morvaországi kisvárosban felnőve még saját példánya sem lehetett belőle - hiába, hiánygazdaság volt! -, de rögtön elbűvölte a játék, amelyet a matematikai olimpiára készülve, egy prágai "felruccanáskor" mutatott be egy ottani tanár.

- Megfogott az egyszerűsége, hiszen számok, betűk sincsenek rajta, csak a színek. És a szimmetriája, a tökéletessége, a kombinatorikai gazdagsága - mondja egyetemi irodájában, a New York állambeli Binghamtonban. A bűvös kocka kapcsán persze minden út Budapestre vezet: Fridrich 1982-ben - akkor, tizenhét évesen már Csehszlovákia országos bajnoka - a tizedik helyezést éri el az itteni, első világbajnokságon. 2003-ban ezüstérmet szerez a világversenyen.

Ez a szerelem is elmúlik egyszer?

- Így, a negyvenen is túl már nem gyakorolok. Jöjjenek a mai fiatalok! Talán az ötvenedik helyre ha jó lennék most a világon... Ezt a kockát is úgy kértem kölcsön - szabadkozik, amikor megkérem: a fotó kedvéért rakja ki azt. Polcain persze ott sorakozik a játékszer számos szuvenírváltozata. Mint mondja, a kombinatorikai készség mellett a kézügyesség is nagy szerepet játszik a bajnokoknál. Az utóbbi időben az egész kézzel tekerős technikát az ujjal forgatós váltotta fel.

És különben is, az internetes világban a kocka kirakását - ahogy fogalmaz - "halálra optimalizálták", így ma már biztosan nem lenne a megszállottja. De részt vesz a virtuális vitafórumokban, naponta kap e-maileket honlapja és személyes ismertsége révén. A nevét őrzi ugyanis a logikai játék legismertebb megoldóképlete, a Fridrich-módszer, amelyhez legalább 52 algoritmust kell fejben tartania a játékosnak. Az elején az egyik színben - konvenció szerint a fehérben - egy keresztet kell kirakni; idáig a profik öt-hét mozdulattal, két-három másodperc alatt jutnak el. Majd rétegről rétegre haladva lehet megoldani a kockát, átlag 56 mozdulattal. Ezt a módszert használta - igaz, az utolsó rétegben egy permutációs csavarral - a jelenlegi világrekorder is.

- Úgy képzelje el, mint egy házat. Én berendezem, hol legyen a nappali, a konyha, és megadom, hány fürdőszoba legyen az emeleten. A "bútorokat" viszont már maga, azaz a játékos helyezi el. Vagyis az 52 algoritmus a minimum, ha nem számolom azt a húszat, amely szinte ösztönösen adódik - magyarázza, látva, hogy a részletes kifejtéskor kissé elvesztettem a fonalat.

Amerikába talán sosem vezet az út, ha Jessica Fridrich nem unja a munkáját Ostravában, a Cseh Tudományos Akadémia bányászati kutatóintézetében, ahová a prágai műszaki egyetem elvégzése után került. De unta. - Az ásványi anyagok deformálódásával foglalkoztam, aminek a bányai stabilitásban van jelentősége. Egy gondom volt vele: ez kitaposott út volt, engem pedig mindig is a kitaposatlanok érdekeltek, ahogyan a Rubik-kocka esetében is - mondja. Felfedezi a New York-i Állami Egyetem hálózatába tartozó Binghamton egy éppen arra járó profeszszora, George Klir, aki a mentora is lesz.

Szerencséje is van: egy itteni kollégának éppen a káoszelmélethez, a fraktálgeometriához konyító asszisztensre volt szüksége. A bársonyos forradalom még otthon, de 1991 már itt találta Jessica Fridrichet, és azóta is a sokak szerint álmos egyetemi város az otthona. - Én szeretem: biztonságos, élhető, nem túl drága hely. Autóval pedig a hatórás "körön" belül van Buffalo, Montreal, Toronto, New York, Philadelphia, Boston, Washington - magyarázza. Itt szerez doktorátust, majd tíz éven át kutatóprofesszor, és dollármilliós támogatási pénzeket szerez, főleg az amerikai légierőtől. Továbblép az időközben szintén kissé megunt káoszelméleten, és az adatelrejtés, a szteganográfia egyik nemzetközi szaktekintélyévé lesz.

- Azt vallom: az ember abban tud nagyot alkotni, és benne a legjobbak közé emelkedni, ami szenvedélyesen foglalkoztatja. Semmi sem megy egyetlen csettintésre; veríték az ára.

A laikusnak azt említi területe egyik érdekes problémájaként: hogyan lehet nemcsak elrejteni, de valósnak tetsző képnek álcázni digitális felvételeken látható tartalmat? A szteganográfiai dilemmák a bűnüldözőket és a nagyvállalatokat is izgatják - a bűnözőkről és az ipari kémekről már nem is beszélve...

Pár éve kurzusokat is tart a villamosmérnöki tanszék kinevezett docenseként. A kocka még hébe-hóba előkerül. Egyik tanítványa például azt kérte tőle: ne kirakja, hanem a "tökéletes rendezetlenségbe rendezze", azaz minél jobban szórja szét a színes lapkákat a - síkban elképzelve egy papírsárkány hatszögét felvevő - kockán. New Yorkban pedig kölcsönösen gyümölcsöző találkozója volt egy bűvészszel. Tanult pár manuális trükköt a kockán, tanított pár kombinációt. Szellemi magányosságáról aligha beszélhetünk. Fridrich bemutatja pár szobával arrébb ülő tudományos szerzőtársát, Miroslav Goljant. Ő történetesen (egykori) Rubik-világrekorder, csak nem a gyorsasági szakágban, hanem a minél kevesebb (esetében 26) forgatásban. Alighanem a Binghamtoni Egyetem villamosmérnöki tanszékén található a világ legnagyobb kockabajnok-koncentrációja.