Jöttünk vagy húszan olyanok, akiket érdekelnek a város ritkán látható, különleges zugai. Márpedig a "MÁVAG-kolónia" víztornya valóban különleges. Egyrészt szászos, csipkerózsikás alakja miatt, másrészt pedig azért, mert az anyaga vasbeton. De 1909-ből való vasbeton, vagyis úgy tűnik, korábbi még az 1913-ban épült margitszigeti víztoronynál is, amelyet pedig a vasbetonhasználat egyik úttörő példájaként szokás emlegetni.

Egyébként különös képződmény maga a telep is. A "kolónia". Így nevezik felépülte óta. Igen, pont egy évszázada. Csak hát ennek a centenáriumát nem ünnepli senki. Lakóközösségét a hatvanas évektől kezdve sokkal jobban szétzilálták, mint mondjuk a kispesti Wekerle-telepét, ahol még maradtak hagyományok, s ahol tavaly nagy évfordulós ünnepségek zajlottak. Meg aztán ez nem is olyan hangulatos, szerethető kertváros, mint a Wekerle. Egyetlen tömb az egész, körben álló, megfeketedett bérházakkal. Valamikor a MÁV Gépgyár dolgozóinak munkásparadicsoma volt. Aki ide beköltözhetett, annak egzisztenciálisan "sínre került az élete", annak volt jövője a gyárban, azt mondják. Munkás és vezető együtt lakott itt. A főnökök háromszobás, a dolgozók egyszobás lakásokban. Fürdőszoba nélküliekben persze - 1910 körül az még nem volt divat -, a nagyobb tisztálkodást a közös fürdőben bonyolították. A vizes blokk a telep közepén felhúzott, különálló "teremépületben", vagy ahogy ma mondanánk: "kulturális és szórakoztató-központban" helyezkedett el. Ebben a hatalmas komplexumban alakították ki a telep színház- és báltermét, étkezőjét, volt benne kártyaszoba, edzőterem, mosókonyha, szauna is. Később, a háború után egyébként ez lett a Vörösmarty Kultúrház. A nyolcvanas években nyílt Fekete Lyuknak helyet adó pince is idetartozott.

De mondom, nem a Lyuk miatt jöttem most, hanem a torony miatt, amely a teremépületből emelkedik ki. Nem külön bejáraton megyünk fel, hanem az első emeleti, hatalmas színháztermen átvágva. Robusztus munkásesztétikával megalkotott, roppant tér ez. Még érezni benne az egykori Acélhang kórus erőteljes indulóit. Amúgy azonban vallásos dalokat hallunk: a terem egyik zugában egy egyházi zenekar próbál. Ugyanis az egész kultúrkomplexumot egy amerikai baptista gyülekezet vette meg a kilencvenes években, s igyekszik életet vinni belé négyszáz hívével. Még iskolát is indítottak itt.

A víztorony csigalépcsője egy rejtett kéményt tekereg körbe, s valahol a színpad hátországában indul. Innen baktatunk hát fölfelé, s az első fordulóban egy elhagyott, öltözőszerű lakásra bukkanunk. Talán a toronyőr lakott benne valaha, legutóbb meg valami szeminárium használhatta, az ittfelejtett vallási propagandaanyagokból következtetve. Fölötte még egy toronylakás: zárva. Nem is léphetünk be. Ez az elmélyülés helye, mondja vezetőnk. Huszonnégy órás meditációk, virrasztások zajlanak itt. A következő lépcsőkanyart megmászva aztán már ennek a helyiségnek a teraszos tetejéről nézelődünk, a torony betonlábai közül.

Kezd kinyílni a panoráma. Itt-ott már átláthatunk a négyemeletes munkásmennyország fekete tetői fölött, látszik a közelben a Rezső téri templom kupolája, a SOTE felhőkarcolója. A négy víztoronyláb itt már nincs beépítve, jár köztük a szél, s csak a keskeny lépcsőház megy tovább fölfelé, a tartályhoz.

Két forduló még és fönn vagyunk. De nem a tartálytérben, mert oda nem lehet bemenni - csak egy résen át sejlik a hatalmas betontál sötét ürege -, hanem a tartály fölött lévő, újabb tetőteraszon, melyet mostanra mindenféle antennákkal telepítettek tele. Mi érdekességet említhetnék még innen? A sarokban géppuskafészek, a korlát tövében növendék nyárfa. S egy szintben vagyunk a Rezső téri kupola csúcsdíszével, úgy ötven méter magasan. Mélyen alattunk a munkástelep karéja és a "nyócker" hátsó udvara: az egykori Ganz-MÁVAG-csarnokok, amelyek ma a józsefvárosi kínai piac kereskedőinek raktáraivá züllöttek, meg egy patinás iskolaépület közvetlen alattunk: a "Vajda", mondja valaki.

Miért akartuk ezt látni? Mert ez a panoráma nincs benne az útikönyvekben. A "MÁVAG-kolónia" százéves víztornya nem turistalátványosság. Ezért tartjuk szerencsénknek, hogy közelről láthattuk tetején a bádogcsillagot.

Ja, és hogy mi lett a Fekete Lyukkal: ott most egyházi nyugdíjasklub működik.