Fél nyolc körül, amikor Paul Oakenfold feltűnt DJ-pultja mögött, a legelszántabb rajongók már mindhárom álló szektorban elfoglalták a legjobb helyeket, a több mint százezer forintos VIP-jeggyel érkezők viszont még javában falatoztak odakint a VIP-sátorban. Persze a végül úgy negyven-ötvenezres tömeg nagy része nem a DJ miatt érkezett, pusztán azért ácsorogtak már kapunyitás óta a koncerthelyszínné alakított Kincsem Parkban, mert minél többet szerettek volna látni Madonna felülmúlhatatlannak ígért show-jából, és a hatalmasra sikerült, oszlopokkal, technikai sátrakkal tarkított küzdőtéren ügyesen kellett helyezkedni, ha valaki nem csak a kivetítőkön szerette volna követni a nagy eseményt.

Oakenfold majdnem egy órán át játszott. Egész jól sikerült bemelegítenie a közönséget, csakhogy az ezután következő majdnem kétórányi szünet nem tett jót a hangulatnak. Az még érthető, hogy a DJ-pultot le kell vinni a színpadról. Talán még az is, hogy fel kell mosni a színpadot, bár az már kevésbé, hogy egymás után kétszer-háromszor is. Az viszont már érthetetlen, hogy miért ezután kell összeállítani a nagyból kinyúló kisebb színpad egy részét. Az pedig már végképp megdöbbentő, hogy ezután miért kell még jó húsz-huszonöt percet várni a kezdéssel, különösen, hogy a stáb állítólag árgus szemekkel figyeli a meteorológiai jelentéseket, amelyek vihart jeleznek.

Persze, ha az volt a cél, hogy felcsigázzák a közönséget, hát ez a 10 óra 10 perces kezdésre sikerült is, talán csak Axl Rose-t várta türelmetlenebb tömeg, amikor néhány éve majd három órán át váratta rajongóit.

A koncert maga tökéletesen megtervezett, profin kivitelezett produkció volt, amelyben elsősorban a látvány dominált. A hatalmas színpadot két gigantikus, rózsaszínben világító M betű keretezte, a hátoldal egy óriási kivetítő volt, a minden részletében mozgatható nagy színpadhoz csatlakozó kisebbre, ha épp nem emelkedett a magasba egyik-másik része, hol sátor, hol egy újabb kivetítő ereszkedett le. Ehhez természetesen társult még számtalan lámpa és lézerfény, olyan, nem éppen aprócska kellékek, mint például egy régi luxusautó, és persze a különböző jelmezekben fellépő táncosok - volt, hogy bokszmeccset idéztek meg, volt, hogy ókori papokat, de az is megesett, hogy Madonna korábbi arcait. A látvánnyal tehát nem volt semmi gond, valóban nehéz lenne felülmúlni.

A zene tekintetében viszont maradt némi hiányérzetünk - na nem technikailag, természetesen az összes kütyü végig jól szólt. Sokkal inkább azért, mert mindegyik dala ugyanazt a tánczenei alapot kapta (kivéve az egy szem You Must Love Me-t, de hát Evita haldoklásakor előadott dalát még Madonna sem merte dance-síteni). Értjük természetesen, hogy az utóbbi két lemez táncra buzdított mindenkit, és ez a turné a legutóbbi CD-t, a Hard Candyt hivatott népszerűsíteni, de így épp az tűnt el a koncertből, ami Madonna egyik lényege: a sokszínűség. Bár egy cigányzenekar és Madonna rockzenekara egy-egy saját dallal színesítette az estét, a számokból hiányzott a változatosság - persze így is mindenki tombolt a nagy slágerekre (amelyek közül azért hiányzott jó néhány), mint a Vogue vagy a Frozen, a dance-alap azonban ezekből is a lényeget tüntette el.

De még ezzel együtt is profi műsort láthattunk - túlságosan is profit: emiatt maradt igazán hiányérzetünk. Szinte semmilyen személyesség nem volt ugyanis az estében - ugyan egy rövid dal- és táncbetéttel megemlékezett Jackóról, de ezt nyilván minden városban megtette. Ezenkívül csak egy-két olyan sablonos mondatot hallhattunk tőle, mint hogy Jó estét, Budapest, semmi egyebet. Még a mikrofont is az egyik táncosával küldte oda az első sorhoz, hogy énekeljenek kicsit a rajongók, ő maga véletlenül sem ment a közelükbe.

Igaz, az utolsó dal, a Give It To Me alatt közölte, ez az utolsó alkalom, hogy vele énekeljenek, de ekkor már úgy egy negyedórája esett az eső, ami lehűtötte kissé a lelkesedést, bár szinte senki nem hagyta ott a parkot. Aztán hirtelen kiderült, tényleg ez a vége: Madonna eltűnt egy Game Over felirat mögött, és máris bontani kezdték a színpadot - a közönség meg egy emberként fordított hátat, és indult el az esőben a kijáratok felé.