Történik mindez a nemrég alakult Collegium Fenno-Ugricum épületében, az orosz munkanyelvű XV. Hungarológiai Nyári Egyetemen. A Collegium igazgatója s a mostani rendezvénynek a szó legnemesebb értelmében mindenese, Pusztay János, a Nyugat-magyarországi Egyetem uralisztikai tanszékének profeszszora ellene van a kulturális globalizációnak. Nem először mondja el: - Ahogy a természet sokszínűségét, előbb-utóbb a létét veszélyezteti, hogy rémisztő gyorsasággal halnak ki növény- és állatfajok, ugyanígy az ember ember voltát fenyegeti, ha eltűnik egy-egy nyelv, utána az azt beszélők kultúrája, majd maga a nép. Csak az én életemben "le kellett írni" a finnugor nyelvcsalád öt nyelvét. És nem kell hosszú idő, hogy a következő három-négynek az utolsó beszélőit is temetőbe kísérjék. E folyamat megállításáért, lassításáért minden megtehetőt meg kell tennünk. Valamennyiünk érdekében.

Tömörebben, hangsúlyosabban aligha foglalható össze a tomaji rendezvény fontossága. A professzor a tennivalók sorában az egyik legfontosabbnak tartja rokonnépeink önazonosság-tudatának megerősítését. Egyebeken kívül az anyanyelvű iskolai oktatás - s ahhoz a társadalom- és a természettudományok szakkifejezéseinek anyanyelvű megalkotásával, anyanyelvű tankönyvek megírásával - fejlesztésével, valamint a más nyelvrokon népekkel való összetartozás felismertetésével, hangsúlyozásával.

A nyelvrokonságot Oroszországban sokkal könnyebb felismertetni, mint nálunk - mondjuk - a magyar és a finn egy családba tartozását. Két ifjú - a szakmájukat anyanyelvükön művelő - petrozavodszki újságíró kollégánk, a karjalai anyanyelvű Elena Filippova s a vepszét édesanyjától tanulni kezdő és iskolai tanulmányai éveiben tökéletesítő Maria Filatova nemcsak oroszul tud egymással szót érteni, hanem úgy is, hogy Elene karjalai kérdésére Maria vepszéül válaszol - és mindketten pontosan értik a másik szavát.

Az erza-mordvin családban született Ariszkina Tatyjanának azonban - ha nyelvünket nem tanulta volna meg a szaranszki egyetemen - hiába mondanánk bármit is magyarul. De megtanulta, sőt magyar vonatkozású kandidátusi diszszertációt írt. Az erza és a magyar megszólítások, köszönések azonosságait és különbségeit vizsgálta. Ősztől tanítani fog - akár magyart is - alma máterében.

Jó volt látni, megtapasztalni, milyen figyelemmel hallgatták a vendégek Szíj Enikőt, az ELTE docensét a finnugrisztika tudományának históriájáról, hogyan érdeklődtek az Életünk főszerkesztő-helyettesétől, Bokányi Pétertől a mai magyar irodalom iskolai jelenlétéről, s nem utolsósorban hogy milyen igyekezettel próbálgatták a csárdás lépéseit az itt megismert, s immár maguk énekelte Hej, Dunáról fúj a szél dallamára.