No betyár, No kulacs, No huszar, No puszta, No gulasch... No para! Ezzel a felirattal buzdítja a hazai képzőművészeket a budapesti, Király utcai galéria, a Boulevard & Brezsnyev. Korábbi akcióját frissíti fel a nyáron. Két éve már sok külföldi tért be, majd haza egy-egy izgalmas alkotással. Nyilván, a turisták először nem tudták, hova tegyék ezt az akciót. Szótárukban (akárcsak a mienkben) "souvenir"-ként Eiffel-tornyos kulcstartók, fröccsöntött piramisok, Barcelona-bögrék és Buckhingam-palotás hűtőmágnesek szerepeltek. A Boulevard & Brezsnyev galériása, Victora Zsolt akkor elégelte meg a hazai zsibvásárt, mikor betért a bazilika melletti shopba, ahol Mikulásokat és egymásba illeszthető matrjoskababákat árultak a turistáknak.

A galériát működtető alapítvány ezért, azaz ez ellen hirdetett pályázatot kortárs művészeknek No puszta, no gulasch elnevezésű projektjében. Nem csak az volt a szándékuk, hogy a külföldiek ne a sztereotip magyarságképpel térjenek haza, hanem az is: népszerűsítsék a kortárs magyar művészetet, és nyújtsanak promóciós lehetőséget a művészeknek.

A projekt július végén indult és szeptember közepén ér véget. Állítólag a nyitónapon sorban álltak a művészek a Király utcai bejárat előtt. Azt sem titkolja Victora, hogy
az Art Souvenir-kollekcióban vannak sikertelen aukciójukról maradt kvalitásos műalkotások is. (Megdöbbentőnek tartja, hogy legutóbb hatvannégy tételből csak kettőt tudtak eladni.) Hátha a külföldiekből még nem veszett el a befektetői kedv - ebben reménykedik.

Mikor felvetem, hogy a turista az otthon maradottaknak általában nem több tízezer forintért, netán százezerért akar szuvenírt vásárolni, azt mondja a galériás: nagyon tévedek. Mesél olyan alkalmat is, amikor társaival enyhén benyomva üldögéltek a Király utcában, és az jutott eszükbe, itt és most kéne csinálni valamit. Sőt az egyik orvos barát még pecséttel is ellátta az alkotást. Ebbe a műbe és főleg a történetébe szeretett bele egy amerikai művészettörténész, aki habozás nélkül meg is vette.

A BB Galériának enyhe műteremjellege van, nem az a patikatisztaságú kiállítótér, de pont ettől válik érdekessé. Az egyik sarokban recycling ékszerkollekció, a másik oldalon a street art eleme, a megfordítható tüntetőkép, jól hordozható állapotban, azaz leszerelhető felmosónyéllel. (A hátsó oldalán egy "vérrel" pecsételt ezerforintos bankjegy, mindenki gondol, amire...) Odább fotók állnak kupacokban, egy régi installációról leszerelve, nem messze, a falnak támasztva egy ágyjelenet az ágy végéből szemlélve.

A galériás nem titkolt szándéka, hogy a bevételből nem csak a művészeket támogatja, hanem ősztől újra kiállítási lehetőséget ad fiatal, pályakezdő művészeknek. Az elmúlt három évben ugyanis hetven tárlatot nyitottak kétszázötven művész alkotásából.

Újabb Art Souvenir shopot nyitnak egyébként Victora Zsolték a nem túl messzi, Hegedű utcai Tűzraktérben is.

Két évvel ezelőtt a Mik vogymuk? című szuvenírdesign workshopon csiszolhatták ötleteiket a fiatal tervezők. A British Council és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közös vállalása volt az ügy, amelynek örvén olyan ötletek születtek, mint például az Aszta paszta: magyarul betűtészta, a bajuszt formázó rozsdamentes bornyitó, a vizslára és pulira hajazó táskák, a matyó kapaszkodó, a matyó guminő brit legénybúcsúra, valamint a fürdőkád-matrica Budapest látképével, egy Budának, egy Pestnek. Arról nem szól a fáma, hogy bármelyik megvalósult-e közülük.