A XX. század egyik zűrzavarának egyik legizgalmasabb sikertörténetét elemzi benne. Ausztriának minden oka megvolt arra, hogy ne így legyen. Sosem tartozott az euroatlanti "centrumországok" közé, amelyek történetét a modern kapitalizmus felvirágozása, a gazdagság, a demokrácia győzelme jellemezte. Igaz, nagyhatalom volt, mert hatalma alá gyűrte a kelet-közép-európai periférikus nemzeteket, a magyarokat, cseheket, szlovákokat, a horvátok, lengyelek, szerbek, ukránok egy részét. Ezt a hatalmi szerepét azonban 1914-ben elvesztette. 1945 után pedig muskátliablakos parasztországként semmiben sem állt előrébb az egykori birodalom más népeinél.

És bekövetkezett a csoda: Ausztria a század utolsó harmadában a világ egyik leggazdagabb országává és legműködőbb demokráciájává vált - még a muskátlis jobboldaliság minden veszedelmének felújulásával egyetemben is. Mert a hősi gesztus nélküli józan és szinte észrevehetetlen nagyvonalúság mindig a helyére tudta tenni a dolgokat.

Nekünk, magyaroknak, különösen fontos ennek ismerete. Én magam 1963-ban jártam először Ausztriában, történetesen Mürzzuschlagban, és azt tapasztaltam, hogy ugyanolyan szinten élnek, mint mi. Az osztrák kisváros lakói százszor neveztek engem, magyar vendéget "sógornak". És amikor 1992-ben ismét Mürzzuschlagban jártam, és ott megismerkedtem Lendvai Pállal, már egy más, az európai jóléti fejlődés csúcsán álló Ausztriát láttam.

Lendvai Pál sorsa úgy alakult, hogy magyarként láthasson bele Ausztria, és ausztriaiként láthasson bele a magyar sors titkaiba. Nagy ajándék ez, hiszen aki egyszerre, egyenlő mélységben éli át ezt a kettőt, az mindent tud, amit a bevégzett XX. és a megkezdett XXI. századról tudnia kell. Egyszerre látja a megakadás és a kibontakozás, a zsákutca és a felemelkedés lehetőségét.

Ehhez persze olyan embernek kell lenni, mint Lendvai Pál. Olyannak, aki mindezeket résztvevőként, teljes emberként éli át, de mindig megtartja józanságát és ítélőképességét. Így élt Magyarországon, ezért menekült Ausztriába az 1956-os forradalom után, így lett megbecsült tagja az osztrák politikai, kommunikációs és szellemi közéletnek. Nem tartozik kizárólagos jelleggel egyetlen politikai irányzathoz sem, egyaránt nyitott a szociáldemokrácia, a liberalizmus és a konzervativizmus értékei felé, vagyis az (aranynak nevezett) középutat vallja, ami azt is jelenti, hogy tántoríthatatlanul szemben áll a szélsőségekkel. Ezért internálták Rákosi Magyarországán, ezért ítéli el élesen a szélsőjobb mostani próbálkozásait. Ezért érdemes rá figyelni, mert akkor lesz a demokrácia erős, ha minél több az ilyen ember.

No - de elég az elméletieskedésből. Kedves Paul Lendvai, akarom mondani: Kedves Lendvai Pál! Én jól tudom, milyen nyolcvanévesnek lenni, és nagyon örülök, hogy most már Te is beletartozol a mi, sajnos nem túlságosan széles körünkbe. Sokak nevében mondom, nagyra becsüljük munkásságodat, a nehéz helyzetekben is megfontolt szavaidat, a lényeg megfogalmazására igyekvő magatartásodat. Örülünk annak, hogy egyre fontosabb szerepet vállalsz a magyar szellemi életben. Azt kívánjuk, hogy még sokáig így legyen!