Balázs Mari: Nia a Parkban - Millenáris

A Park Action-sorozat keretében Balázs Mari (rendező-színész-táncos, a Dream Team alapítója) szabadtéri niázásra hívta híveit, valamint mindazokat, kiket kezd megviselni a (poszt)modern lét irama. A NIA (magyarul: Neuromuscular Integrative Action) táncos, holisztikus életmódirányzatot az egyesült államokbeli, mexikói származású Carlos Rosas és neje, Debbie eszkábálta a nyolcvanas években. Akkoriban söpört végig glóbuszunkon tájfunként a három monoteista világvallást egyesítő New Age - mely a Vízöntő-kor gyermekei körében szedte (anyagi) áldozatait. Mankót nyújtva az igyekvő materialistáknak, az ezoterikus mozgalom lényegét az Internacionálé befejező strófájának átiratával érzékeltetem: Minden vagyunk, (s) Semmik leszünk.

Elhajítjuk az egót, röpüljön, mint nehéz kő.

Langy szellő fújdogált; a zen mestereknek árnyat nyújtó bozótosokban dalos madarak bújtak meg; a (mű)tavon vadkacsák úszkáltak; vállamon ma született bárányok raktak fészket. A Teátrumtól nyögésnyire elterülő füves pusztán színes játszós ruhás fehérnép tüsténkedett, ásványvizes palackokkal. A dombon lábat lóbázva megütötte fülemet, hogy "a Mari" nem jön, mert kórházban van. Hátam mögött hangszórók, ott vert tanyát egy Sámson-hajú ifjú, rasztás tincsekkel, tamtam dobbal. Piros hacukás, túlkoros festett szőke Seherezádé tartott felém, fenyegetően. "Te táncolsz?" - kérdezte, majd átnyújtott egy egészségközpontot hirdető szórólapot. Meglátom - eresztettem bő lére. Fölcsendült az elektroalapú, tradicionális fitneszzene.

Közel ötven, mezítlábas lány, asszony és családanya forrt össze mély jógalégzésben - Joós Zsófia, Molnár Angéla szelíd irányításával. Lassacskán azon kaptam magam, odalett tartózkodó közönyöm. Fölfedeztem a feminin gyülekezetben négy férfiembert, kiket nem félemlített meg sem a nőuralom, sem a bámészkodó nagyérdemű. Riadtan észleltem, az elvileg a has-, modern, dzsessz-, latin, törzsi táncokat tajcsival, tékvandóval, ájkidóval s talán még a palotással is ötvöző, kerge birkaként ugráló népeket érdeklődve szemlélem. A megannyi figyelemre méltó egyéniség valószerűtlen egységet alkotott - ellentétben számos, hivatásosan mórikáló kompániával. Melyek - fullasztó műismertetőik szerint - bőszen kutatnak és fejlesztenek. Akár a NASA-ban, hidegháború idején. Kételkedni kezdtem: ez az önfeledtség, fölszabadultság, fesztelenség, (isten ments) öröm valóban mesterkéltségtől mentes-e.

Már szedelőzködtem, mikor paranormális jelenség késztetett megtorpanásra: a csoport tagjai újból kört alkottak, majd hirtelen mindőjük puszit nyomott a mellette álló kezére; csönd, nevetés. Hátrahőköltem. Ilyen rítushoz bátorság kell. Tekintettel közállapotainkra: fölér egy spontán béketüntetéssel. Több mint félszáz civil a pályán megmutatta, mi a szépség; zsigerből. Mindaz, ami egy és negyedórán át történt: szakmailag értékelhetetlen és isteni. Legyen akárhány istenségből összerakva.