- Gondolta volna, hogy a Becstelen Brigantyk cannes-i premierje után mindenki többet beszél majd önről, mint Brad Pittről?

- Természetesen nem gondoltam ilyesmire. Mindemellett az egész már az elejétől nagyon furcsa volt. Meghökkentő volt, hogy Quentin elküldte nekem a teljes forgatókönyvet. Ekkora bizalmat! Manapság a színészek könnyedén lecserélhető szolgáltatókká váltak... Amikor elolvastam a forgatókönyvet, rögtön tudtam, hogy óriási lehetőség előtt állok. Ehhez nem kellett túl tapasztaltnak, de még csak okosnak sem lenni. Hans Landa szerintem az évszázad szerepe, a filmtörténetben biztosan, de ott áll a világ drámairodalmának a legjobbjai között is. Már az első meghallgatáson is úgy éreztem, hogy ha csak ennyi jut nekem, már megérte. De visszahívtak, egy másodikra. Ekkor már ott volt Quentin is, és anynyit mondott: "játssz!". Mint ahogyan én mondom a gyerekeimnek. Először csak félénken, majd egyre szemtelenebbül. A csoda ekkor kezdődött, és még mindig nem ért véget.

- Ön Ausztriában és Németországban komoly színházi színészi karriert tudhat a háta mögött. Feláldozná most egy mozisért?

- Én nem úgy látom, hogy bármit is fel kéne áldoznom. Teszem az egyik lépést a másik után. Majd később kiderül, hogy ezek mekkora hibák voltak.

- Nem volt egy kicsit sem bizarr egy SS-tisztet életre kelteni?

- Nem volt egy kicsit sem bizarr ezt megkérdezni? Egy felkészült színész nem úgy áll neki egy karakternek, hogy ez most náci vagy gonosz, hanem egy karakter. Ha megkérdezték volna Göringet vagy akár Hitlert, hogy "Ön gonosz?", nem értette volna a kérdést... Ha egy színész mégis kliséket alkalmaz, az általa életre keltett figura a vásznon vagy a színpadon idiótának hat. "Elég, ha felveszed az egyenruhát, és grimaszokat vágsz" - nem hiszek az archetípusokban. El kell merülni a legapróbb részletekbe, át kell gondolni a cselekmény minden egyes mozzanatát, hogy konkrét elképzelésed alakuljon ki. Attól még, hogy valaki náci, még nem biztos, hogy rossz, vagy ha amerikai, nem biztos, hogy jó. Az ördög a részletekben rejtőzik.

- A Becstelen Brigantyk igencsak elrugaszkodik a történelmi tényektől. Többen hamisnak tartják a filmet.

- Ez a film nem tiszteletlenség a múlttal szemben. Nem történelemhamisítás. Ez egy alternatív valóság, és annyira valós, amennyire annak érezzük. Egyikünk sem volt ott a második világháborúban, amit tudunk róla, azt mindenképp másoktól hallottuk. Egyetlen pillanatig sem állítja a film, hogy ez az igazság. Ezt megtették már sokan mások, de szerintem ezzel óriásit hibáztak.

- És mit gondol a többi Tarantino-filmről?

- Ó, láttam mindegyiket, rajongó vagyok! A kedvencem a Jackie Brown. Ezután a Kutyaszorítóban következik és csak ezután a Ponyvaregény. Bevallom, a Kill Bill túlzott vizuális esztétikája nekem sok volt, viszont a Halálbiztos végetlennek tűnő dialógusait gyönyörűnek tartom.

- És mint színész, milyennek látta Tarantinót?

- Quentin rendező a szó klasszikus értelmében. Azzal rendez, hogy a jó döntések felé irányít, egyfajta konstans pörgést képes megteremteni. Michelangelo mondta egyszer: a szobrászat egyszerű, csak el kell távolítani a kőnek azokat a részeit, amelyek nem tartoznak a szoborhoz. Valami ilyesmi történik nála is. Csupaszít és csupaszít, de úgy, hogy észre sem veszed. Ez benne a legszebb. Tarantino maximalista, addig nem nyugszik, amíg meg nem kapja azt, amit elképzelt. Van, hogy ez elsőre sikerül, de néha akár harmincadjára sem. Volt egy jelenet, amelyet három napon keresztül vettünk fel.

- Melyiket?

- Nem mondom meg!

- Quentin karakterei többször visszatérnek különböző filmekben, mint például Vincent Vega a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregényben. Gondolom, Hans Landát sem hagyja magára.

- Tudnék erről is mesélni, de egyszerűen nem merek.