Nem jutunk el a Mokkacukáig, egy kiscsillag csücsöri kisgádzsi hatalmas napszemüvegben ráismer. Péter szabadkozva szabadul, jelenése van a reggeli Mokkában és még a haját is be kell lőni lacisra. „Öcsém, te vagy nagyon jó színész vagy, vagy egy világ omlott össze bennem!" mondja a kisgádzsi félig csalódottan, aki még mindig nem hiszi el: igen, ez a szigetreklámos srác a jutyúbról, élőben, és közben nem bunkó.

Hirtelen jött a népszerűség, Péter próbálja kezelni. Székesfehérváron játszik évek óta, jól érzi magát a Vörösmarty Színházban, de másféle szerepet is osztott magára, keresi a saját arcát. Az már kiderült, hogy tud nevettetni - színpadon, büfében, társaságban, és mostanában a mikrofon mögött is. „A stand-up nagyon izgalmas műfaj. Ott állsz egy csomó ismeretlen ember előtt és meg kell nevettetned őket. Még ma is gombóc van a gyomromban minden fellépés előtt, rosszabb, mint egy premier. Én a sztorizós fajta stand-upot művelem, saját történeteket mondok el, hosszan felvezetve a poént. Az öt másodperces gyorstüzelést nagyra tartom, de nem nekem való."

Közben készül a tarajos frizura a szemerkélő esőben, korán kelő és későn fekvő szigetlakók pogóznak körülöttünk reggeli transzban, miközben Péterből újra Laci lesz az élő tévéműsor kedvéért. „Ez most nagy hecc, senki nem gondolta, hogy ekkorát fog szólni a reklám. Persze tudom, hogy ezek hamar lefutnak, mint a gerappa meg a gumicsirkés filmajánló." Bután nézhetek, mert...

„Na ugye, ki emlékszik már?! A stand-up még friss nekem, most kezdek belejönni, és még nem mertem nekimenni a nagy kihívásoknak: a Godot Dumaszínház és az Esti Showder, ezek a mérvadó helyek. De most gondold el - ott ül a Litkai komoly arccal és figyeli a poénodat. Még a gondolattól is kiver a víz. Erre fel kell készülni, rendesen kidolgozni a sztorikat. Most ez a kihívás, meg az új bemutatók a színházban, nem az, hogy mit kezdek a népszerűséggel." Közben felkerül a kék sumis naci, a piros trikó, a sárga papucs, Péter sunnyogva siet kereskedelmi píározni a vizes sátrak között. Csak fel ne ismerjék!

A reklám sikere osztatlan: telitalálat a figura és a duma. Az előbbit az alkotók találták ki, de hogy mit és hogyan mond, azt ő dolgozta ki. „Mondjad az együttes neveket rossz angollal, vesszük és majd összevágjuk," ez volt az instrukció. A vizsga sikerült, ezek után talán Litkai elé is ki lehet állni.

Ahogy vége az adásnak, Péter újra szolid civilben, vissza a K-hídon a városba, hátizsákjában Laci undormányos jelmezével. „Este jövök vissza a Szigetre, még egyszer átvedlek, kihagyhatatlan ajánlatot kaptam: a Prodidzsáj előtt három percre enyém a színpad, én, vagyis Laci fogom felkonferálni őket. Addig hazamegyek meghalni az idegességtől." Megtörve a színházi hagyományt Péter amúgy nem iszik, de megkéri a szervezőket, hogy két feles Portorico rumot szerezzenek neki este a Nagyszínpadhoz. „Különben gombóc lesz a gyomromban, és nem fog menni a Hóóó-oo-óóó-óóó!" Egy másodperc alatt lesz a diszkrét, vékony srácból eszement rocker légmikrofonnal. És ez még csak a bemelegítés, rum és jelmez nélkül. Életembe' nem hallottam róla, de valamit tud ez a fiú!

„Életembe' nem hallottam"

„Öcsém, ezek milyen nevek?"

„Nekem minden zene jöhet, kivéve a trash metal és a country. Szombaton este jó lesz a Djabe, nagyon dzsesszes, tévében láttam csak őket, de tátva maradt a szám. Klaxons délután - erről fogalmam nincs, viszont fél nyolctól a neo mindenképpen, este pedig a Bëlga, nem tudom mivel állnak elő, de ők mindig viccesek és meglepőek. Erős idegzetűeknek a Ludditák. Al Di Meola, nem kizárt.

Vasárnapra a Heaven Street Sevent ajánlom, mert ismerem őket. Vagy ugyanakkor Akkezdet Phiai, szerintem hiphopban itthon az egyik legjobbak - komolyan veszik magukat, a zene is jó és a rímek még jobbak. Aztán Boban Marković, szerintem mozgalmas jam session lesz a Világzenein. Coldcut, az melyik is, mert keverem, van a Coldrex meg a Coldplay is. Ja, tudom már, melyik a Coldcut, az nagyon finom elektronika, tan-tatan-taratta-tan-tatan! Éjszakára pedig pörgés a Korai Örömmel. És ezzel vége is a Szigetnek!"