Térviszonyok a Szigeten
The Beat of the Forest (Az erdő ritmusa) - ezzel hirdeti honlapján utcaszínházi show-ját a La Fura dels Baus együttes. A Sziget meg azzal, hogy The Beat in the Dark (Ritmus a sötétben). Tulajdonképpen mindegy is, a látvány lenyűgöző. A daruval magasba húzott, az Időkerékre hajazó óriáskerék láttán jön az első hűha. Pláne amikor elkezd forogni a gépezet, és benne a négy vörös nadrágos férfi sziklaszilárdan áll, akár fejen is, de olyan nyugalommal, mintha a hetes buszt várná. Egy idő után belendül a kerék, amiről meg inkább az űrhajósteszt ugrik be.
Hasonló pazar elemekkel térnek vissza a levegő szerelmesei, akik a négy alapelem közül csak a földdel nem operálnak. A tűz speciel az Erdő Boszorkányának jut, akit hazai énekesek közül választott ki a művészeti vezető. Bíró Eszter áll az égig érő trambulinon, és azt énekli például, hogy Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár. Sétál, sétál, de ekkor az jut eszembe: én már egy gangos folyosón sétálva is szédülök, az énekesnőnek pedig nemcsak fel kellett oda jutnia, de egyszer le is kell majd onnan jönnie.
Nálánál kockázatosabb feladatot vállalt - ha jól számoltam - ötvenkét honfitársunk, akik önként (hangsúlyozom, nem kínzás hatására) vállalták, hogy spermának öltöznek, és gyakorlatilag egymás nyakában lógva hagyják, hogy ide-oda cipelje őket a diósdi daru. Közben pedig olyan gyakorlatokat csinálnak, amelyeket anno a tévétornából leshettünk el. De látványos volt, mindenki kis fényképzővel és fotós mobillal próbálta rögzíteni, hogy lám, ilyen bátor (alpinista) honfitársaink is vannak.
Ha jól sejtem, szüzeket tekertek hófehérbe a darabban, a boszorkányégetésen túl pedig valamiféle küzdelmet láthattunk, meg a boldog végkifejletet, esküvőszerű jelenetben. Rögtönzött - reprezentatívnak semmiképpen sem tekinthető - felmérésem szerint senki sem tudta követni a sztorit. De üsse kavics. A kimondottan a Szigetre készült és egész héten látható éjszakai előadás vége impozáns tűzijátékkal zárul, amelyre nem csak én reagáltam úgy: na, ezzel abszolváltam az idei augusztusi penzumot.
Ennél jóval kisebb kiállítású, de elképesztően szellemes előadást kaptunk az izraeli Noa&Uri házaspártól a Vándor Vurstli sátrában. Hülyén hangzik, de ide dühből mentünk be. Lemaradtunk ugyanis a CircoLabor zsonglőrszínházáról, amelynek próbáját egy hete a SÍN Kulturális Központban láttuk. A szervezők ugyanis se szó, se beszéd negyedórával előrehozták a produkciót, és mi már csak a pihegő artistákkal találkoztunk, akik azt javasolták: térjünk vissza vasárnap délután.
Visszatérve Noa&Uriékra, ők azt a fajta közönségbevonós színházat képviselik, amely humoros és látványos, és ha épp nem engem vonnak be, akkor nagyon szeretem. Ráadásul a házaspár Cirque No Problem című produkciójában nemcsak a tradicionális elemeket ötvözi a modern cirkusszal, hanem teljesen idegen emberekre bízza rá az életét. A közönségből hat markos legény tartja azt a kétlábú létrát, amelyen szamárfület mutatnak a gravitációnak. Csak akkor görbül le a nézők szája, mikor a tapskor nekikezdenek "a sok közönség előtt játszottunk, de..." kezdetű mondatnak, amely aztán szerencsére úgy fejeződik be: "ti vagytok az egyik".
Mozgás! Az Octopus Összművészeti Helyszínen jóga (tizenegytől), tajcsi (kettőtől) és Kontakt Jam (fél hattól) várja az érdeklődőket. Nemcsak nézni lehet, hanem társulni is a profikhoz.
Mindenki nagymamája. A Szépemlék-gyűjtő hagyatéka kihagyhatatlan a Vándor Vurstliban. Műfaji meghatározása: interaktív kiállítás hiperaktív tárlatvezetővel a hatvanas-hetvenes évek Magyarországáról. Lóri néni, mindenki nagymamája vezeti körbe a Sziget-vendéget a giccskollekción, sőt bármilyen nyelven el is meséli a tárgyak történetét. Például azt: amikor a drága ura, a Szépemlék-gyűjtő beszerezte a lezuhant amerikai repülőből eszkábált vietnami pálmaligetet.
Barkas és a bakelitek. Hollandia legkisebb utazó rádióállomásáról van szó, amelyben pörögnek a bakelitek, és hangszórókon csurog kifelé a hatvanas évek zenéje. A mini Barkas járja az egész Szigetet, bárhol felbukkanhat.
TÁP-percek. Minden délután háromtól hatig újra Egypercesek a TÁP Színháznál. Szó sincs Örkény-estről, sokkal inkább arról, hogy a néző is az előadás része lesz, konkrétan ő lesz az előadás, amelyben a feladatokat, a helyzeteket a TÁP-os színészek írják elő.
Schiller rappelve. Kétszázötven éve született Friedrich Schiller, akinek születésnapját sajátos módon ülik meg a Szigeten: rap, rhythm és poetry workshoppal. A nemzetköziverseny-győztes D. T. Francy, valamint a K-Zaj formáció kezd, ezt követi a műhelymunka Schiller- és Goethe-versekből.
