- Amikor megkeresték, hogy legyen helyszínelő, azonnal igent mondott? Sokan nem hitték volna, hogy ezt a poént harmadszor is el lehet sütni.

- Abban biztos voltam, hogy siker lesz: a másik két sorozat, a A helyszínelők és a Miami nagyon népszerű, és mivel New York a legjobb, a legnagyobb város az Egyesült Államokban, ráadásul Gary Sinise-t is megszerezték, így nem voltak kétségeim. Amiért mégis haboztam: ugyanez a tévétársaság épp törölte a The Handler című sorozatomat, és emiatt nagyon el voltam keseredve. Abban minden részben más karaktert kellett alakítanom, míg a helyszínelőkben a szerep állandó. Végül elfogadtam az ajánlatot, ami végül is nagyszerű döntésnek bizonyult.

- Ha már a váratlan döntésekről beszélünk: ön elvégezte a Harvard jogi karát, majd felcsapott színésznek.

- A főiskolán színház szakot is végeztem, és amikor átmentem az egyetemre, nem adtam fel a színészetet. A színpadon éreztem igazán jól magam. Ahogy telt az idő, egyre biztosabb voltam abban, hogy az életemet a színjátszásra kell feltennem. Tudja, túl sokan vannak a mai társadalomban, akik másokra hallgatnak még abban is, hogyan alakítsák a saját sorsukat. Szerintem inkább a szívünkre érdemes figyelni. De nem bántam meg a Harvardot, az ott szerzett tudást mindennap kamatoztatom.

- Csak nem a szülei kényszerítették oda?

- Hát, nagyon fontos volt nekik, hogy tanuljak, az biztos. Az iskolákban megszerzett tudás elengedhetetlen alap az előrelépéshez. Jó példa erre Obama elnök. A családja nem gazdag, nem befolyásos, nem voltak jelentős kapcsolatai, saját erejéből, a tudás hatalmával jutott a csúcsra. De én sem panaszkodom.

- Amikor először találkoztak, már akkor is hitt a sikerében?

- Hogyne. Mindig felnéztem rá - mivel magasabb nálam -, amilyen megszállottan veti magát a munkába, a céltudatossága és az etikussága sikerre ítélte, bármibe fogott is. Ő volt az évfolyamelső, a legjobb közülünk. John McCain pedig az utolsó annak idején.

- Ön részt vett Obama kampányában, most is sokszor mutatkoznak együtt. Sose akart politikus lenni? Végül is az is egyfajta színház...

- Színház a javából! Célom, hogy szolgáljam és ahol csak tudom, segítsem az embereket, a lehető legintenzívebben. Sztárként, szórakoztatóipari ikonként rengeteg mindent el tudok érni, a Helyszínelők révén elképesztően sok emberhez eljutok. Két regényem például direkt bestsellerkiadásban jelent meg, csak azért, mert ismert vagyok. Ha egyszer úgy érzem, lépnem kell, akkor majd elgondolkozom azon, hogy főállású politikus legyek.

- Nem gondolja, hogy amit mond, komoly értékválságról tanúskodik?

- Nem, inkább a lehetőségekről. Az ismertség, a sztárlét csupán a felszín, a kiindulópont. Ha kinyílnak előtted az ajtók, attól még nem vagy sikeres. Van, aki megelégszik a pénzzel, pedig az önmagában nem garantál semmit, csak megteremti a lehetőséget. Rajtad áll, hogy jól válassz. Így tud sztár és sztár között óriási különbség lenni. Segíthetsz az embereken vagy lehetsz végtelenül önző, mint mondjuk Paris Hilton.

- Második könyve a párkapcsolatokról szól. Talán jogos a kérdés: sohasem gondolt arra, hogy megnősül?

- Ó, igen, ezzel eléggé betalált! Meg kell nősülnöm... meg akarok nősülni. Szeretnék gyerekeket, méghozzá még időben. Nem szeretném, ha a lányom diplomázásán megkérdeznék, hogy hány éves a nagyapó a tolószékben. Nem, tévedés, az az apám - válaszolná. Az egyetlen probléma, hogy manapság szinte képtelenség megtalálni a megfelelő nőt. Különösen a szórakoztatóiparban.

- Miért?

- Ez egy hosszú történet. Janet Jacksonnak van egy dala, amely frappánsan összefoglalja a hollywoodi párkapcsolatokat. Az a címe: What have you done for me lately? (Mit tettél értem mostanában?). Ezt érzi itt az ember. Vagy azt hogy: "mit tudsz értem ma tenni?" Kezdem azt hinni, hogy a legjobb asszonyok otthon maradnak, és sosem találkozunk velük.