Fűszerek két marokra

Unod a főételek laktató sivárságát? A tuti Nagyszínpadot? Akkor nincs más választás, mint megszórni mindezt egy kis kubai világzenefűszerrel, holland elektrolüktetéssel, és olyan elszállt, belassult tempókkal, amilyenekre csak a brit mágus, Tricky képes.

Már ma érdemes lecövekelni a világzenei színpad elé, hiszen a műfaj legnagyobb öregjei balzsamozzák be a nyárestét finom kubai ritmusokkal. Talán már nincs is olyan zenerajongó a bolygón, akihez ne jutott volna el a Buena Vista Social Club világraszóló sikere. A Wim Wenders-film segítségével elindult karrier azóta is töretlen, hogy pár éve Compay Segundo, Rubén González, Ibrahim Ferrer is eltávozott, idéntől pedig Orlando López pengeti a túlvilági csapatban a húrokat. De Minarik Ede mondása a kubai grundokon is fokozottan érvényes, csak itt nem a csapat-, hanem az orquesta építésére szólít fel az élet. Így aztán López helyére a La Charangából Pedro Guiterrez ült be, hogy a lantos Torres, a harsonás Ramos és a világ egyik legjobb trombitásának tartott Mirabal társaságában szórakoztassa a latin ritmusokra szomjas közönséget.

Holnap az elefántcsontparti Amadou és Mariam kettőse nyújtja át bluesból, afrikai lüktetésből és ízig-vérig kortárs ízekből készült főzetét. A siker elég sokáig kerülgette őket, hiszen huszonöt év próbálkozása után a kilencvenes évek legvégén kerültek fel a párizsi zenei élet kínálatába, ám ott egyre fontosabb helyet verekedtek ki maguknak. Addig saját forrásaikból jelentették meg és saját kezűleg árulták kiadványaikat, a mali blues lendületes és feldobott verzióját. Más talán ekkor már rég áttért volna az eret vágó, füstös siralomzenére, de ők egy jó "vendéglátós" banda mintájára továbbra is azt keresték, hogy miként is lehetne a legrövidebb úton táncra perdíteni a vájt fülű úri közönséget. Péntek este vélhetően ez nem ütközik különösebb akadályba.

Van, aki szimplán csak turkodiszkónak nevezi, pedig az oráni születésű Hadj Brahm Khaled zenéje mégiscsak több, mint szimpla tánczene. Főként, hogy utolsó albumával, az idei Libertével már a sivatagi blues és az algériai-marokkói gnawa irányába is széles ösvényeket vágott. A katonai szolgálat és az iszlám elől elmenekült Khaledet Franciaországban a siker várta: ma már több százezer példányban fogynak a korongjai, és szinte biztos, hogy már az első öt perc után a Szigeten is bővülni fog a rajongótábora.

Az utolsó napra pedig egy igazi szenzáció marad, hiszen Brotherhood of Brass néven a klezmer koronázatlan királyai (Frank London's Klezmer Brass Allstars) adnak találkát a szerb lakodalmas szcénáért felelős Boban Markovicć Orkestarnak. A végeredmény kábé olyan lesz, mintha vodkával bélelnénk ki a töltött káposztát: egyszerre nehéz és mámorító.

Az elektronikus zene rajongóinak sem telik unalmasan a hét, hiszen az A38 és a Wan2 közös színpadán csütörtökön a massive attackos, múltját immár sok éve szólóban kamatoztató Tricky ad leckét a szimfonikus zene mélységét kereső, el- és beboruló trip-hopból. Ha van igazán elgondolkodtató alfaja a jobb híján elektronikának hívott műfajnak, akkor azt valahol itt kell keresni, ebben az önmagunk sötét bugyrai felé terelő folyamban, amelyben együtt úsznak egy férfiember soha nem szűnő vágyai a világ süket kielégületlenségével. Ha valaki ezt többszöri nekifutásra sem érti, megnyugtatásképpen elárulom: ott és akkor pillanatokon belül érezni fogja.

Vasárnap pedig a világért sem hagynám ki az elektronikát a dzsesszel immár sokadszorra összeházasító Squarepushert. Tízéves működése alatt mindössze tizenkét albummal szórta meg a világ fúziókra fogékony részét, s most a Szigeten nyújt át munkásságából egy igen érdekes csokrot a brit Tom Jenkinson, aki már csak azért is különleges arc, mert egymaga képes visszaadni egy komplett elektro-dzsessz együttes játékát. Trükkök és klónozás nélkül.

Düdörögni, hogy immár a klasszikusokat is megidézzük, természetesen a kimondhatatlan nevű Armin van Buurenre lehet majd a Burn Party Arénában már ma este. A holland trance kultúra nagymestere a hírek szerint legfrissebb cinetrance víziójával érkezik, az idén újramixelt Imagine-re építve gyomorremegtető műsorát. Aki pedig már alig várja, hogy megint tele torokból üvöltse a Ready, Steady, Go-t, már csak hármat kell aludnia. Vasárnap ugyanis Paul Oakenfold segédletével fejest ugorhat a brit house végtelennek tetsző tengerébe. Vigyázat, úszósapka kötelező!

Brotherhood of Brass

 

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat
Orquesta Buena Vista Social Club
Orquesta Buena Vista Social Club
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.