Az egykori trinitárius templom, amelyet (a kiscellivel ellentétben) aggályosan helyreállítottak. Következésképp nemcsak az impozáns belső teret kell meghódítaniuk az itt rendezett kiállításoknak, hanem a fenségesen tört párkányokkal, a súlyos fejezetekkel, a műmárványok zöldjével-pirosával, sőt a stukkók aranyozásával is meg kell küzdeniük az intimebb műfajoknak.

Kérdés persze, hogy intim műfaj-e még az akvarell. A biennáléból éppen triennálévá váltó szemle kínálata megosztó, a válasz igen is, meg nem is. Annyi bizonyos, hogy a tájnak nekiülő, palackjából kis tálkába vizet öntő, ördöngös gyorsasággal dolgozó piktor-idillről már régen le kellett mondanunk, de ettől még a nem fedő, ám összemosódó festék, meg a világító papír művészete tovább él. Foky Éva Vonatablak II. című lapja például oly finoman ragadja meg a kinti, mosott lombú fák, meg a benti méla utasarcok egymásra vetülését, amilyen bravúrra csak ez a technika képes. Jó látni - mert szinte látni - hogy miként issza be a papír a festéket Lányi Adrienn Fényrácsain; azért öröm látni, mert kompozíciói egyszerre szervezettek és elevenek. S ha lefegyverzőek is a mindössze tizennyolc éves Ferenc Réka józan, tárgyszerű pulóver- és kabátképei, az igazi meglepetés a nála csak négy évvel idősebb Hegedűs Hanna Léna két darabja. Ez a hírek szerint még művésznövendék olyan éretten-szépen fest szárnyasokat, mintha klaszszikus kínai mesterek tanítványa volna, és olyan fölényesen hagyja lecsorogni váratlanul a festéket, mint a legszuverénebb formabontók.

Az igazi formabontás természetesen anyagban történik. Tekintsünk el azoktól a próbálkozásoktól, amelyek úgy akarják tágítani a határokat, megújítani a klasszikus technikát, hogy víz- helyett egyéb festékeket, papír helyett vásznat, deszkát, dobozt alkalmaznak - már ha a szellemi végeredmény csupán a szabályszegés. Többen a hullámpapírt használják hordozóként, és ez nemcsak azért rokonszenves, mert végtére az is papír, hanem azért is, mert a művek irizálnak, a formák ritmust kapnak. És nem csinálnak egyebet, tulajdonképpen csak túljátsszák, túlfokozzák a technikát Sejben Lajos brutális akvarelljei is. Egyedi készítésű formázott préselt papír - így határozza meg azt a nem emelkedetten nemezhez, inkább csak közönségesen filchez hasonlítandó réteget, amelyre akvarellel, tussal és ceruzával támad, és amely a vakolatos, foszló és zajos felületével elfogadtatja a meglepő címet is, miszerint: A Tisza Csongrádnál apad.

A mérce, legyen szó hagyományos vagy hagyományt robbantó technikáról, mindig a műfaji indokoltság marad. Százhúsznál több kiállító jött össze a vízfestés országos szemléjére, szorgalmas kismesterek és nagy nevek egyaránt, és természetesen nem csak az előbbiek szolgáltatnak bőséggel rutinélményt. Akvarellel festenek - legtöbbször ennyi az indokoltság. Az izgalmat pedig az értelemszerűen kevesek szolgáltatják, akiknek a műve arról győz meg, hogy ezt az érzelmet, ezt a tartalmat, ezt a gondolatot csak az adott technikával lehetett meggyőzően, eredetien előállítani. Kőnig Frigyes fokozni, gazdagítani tudja finom ecsetjével azt a nosztalgikus-provokatív élményt, amelyet korábban olajjal és műanyaggal megformált tört oszlopai jeleztek, Szüts Miklós sötét fasora olyan, mintha valóban nekiült volna a tájnak, s egyszersmind sugározza szkepszisét a klasszikus akvarellezéssel szemben. Több vászonban-olajban kitűnő festő ezzel ellentétben csak azt mutatja, hogy ismeri és birtokolja az akvarelltechnikát is.

Kivételes helyzetben van Bikácsi Daniela. Nemcsak azért, mert múltkori nagydíjasként egész kollekcióval szerepel, ellentétben az általános egy-két darabos képviselettel, s nemcsak azért, mert a kollekciója erős, egységes és teljes. Megnyerő fű-mitológiát teremtő lapjai ráadásul külön kiállításon, a líceum kápolnájában láthatók, és rögtönzött paravánjaik olyan abszurdul hatnak a barokk díszteremben, annyira idegenek, hogy sem a lapok Maulbertschet, sem Maulbertsch a lapokat nem zavarja.