A pécsi bazilika előtti téren már szombat délután fél négykor letelepedett néhány tucat Domingo-rajongó. A négytornyú templom és a püspökvár által határolt félhektáros placc vörös homokkő burkolata izzott a melegtől, a korán érkezők azonban biztosra mentek. A szombati koncert ugyanis ingyenes volt, ezért sokan elképzelhetőnek tartották, hogy a tízezer embert befogadni képes térre akár két-háromszor annyian is be akarnak majd jutni. (Tavaly Domingo énekelt már Pécsen, s arra a koncertre 10-20 ezer forintért kínálták a jegyet, mégis elfogyott mind a hatezer). Este fél nyolc körül megindult a tömeg: s mire Domingo autója bekanyarodott a püspökvárhoz, a téren 7-8 ezren, a szomszédos park két kivetítőjénél pedig 4-5 ezren lehettek. A nézők állva, guggolva, idecipelt, kinyitható székekre ülve, a fűre és a kövekre huppanva, az Ókeresztény mauzóleum romjain ücsörögve várták a koncert kezdetét.

A Mester háromnegyed kilenckor jött is. Fekete öltönyben, utánozhatatlan egyszerűséggel, s jött vele hat fiatal művész - két orosz, egy-egy kínai, magyar, olasz, spanyol szólista -, akiket a Domingo által alapított énekverseny, az idén Magyarországon megrendezett Operalia fedezett fel. A két és fél órás koncertet nem szakaszolta se szünet, se műsorközlő, csak Bizet, Delibes, Donizetti. Mascagni, Massenet, Mozart, Verdi áriáinak énekesei kaphattak szót. És persze az őket kísérő Pannon Filharmonikusok, akiket ezúttal a Solti-díjas, fiatal, amerikai karmester, Israel Gursky dirigálta.

Domingónak nemcsak hangját, könnyedségét, operai szerepformálásának drámaiságát csodálhatta meg a pécsi közönség, de azt is, ahogy a fiatal kollégákkal bánt. Valamennyiükkel énekelt duettet, s mielőtt színpadra kísérte őket - vagy a dal végén - mindannyiukhoz volt egy-két empatikus, tiszteletteljes gesztusa. Ahogy rájuk mosolygott, ahogy a férfiaknak megveregette a hátát, ahogy a hölgyeknek kezet csókolt, az is különösen szép pillanat volt.

A közönség minden dalt nagy ovációval hálált meg, és hat ráadásszámot kapott. Többek közt Domingo fiának II. János Pál versére írt dalát a szabadságról, amit a tenorkirály közösen énekelt a fiatalokkal. Felcsendült a Csárdáskirálynő is: Domingo latinos magyarsággal Edvinként lamentált a múltról.

A szombati koncerten a pécsiek ráérezhettek arra, hogy 2010-ben, amikor a baranyai megyeszékhely Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lesz, milyen rendezvényekre számíthatnak. A koncert után vissza kellett zökkenniük az idei kerékvágásba: hazafelé az EKF-beruházások miatt feldúlt tereket kellett kerülgetniük. De ez sem zavarta őket, dúdolták a Csárdáskirálynőből Edvin és Szilvia kettősét: "Emlékszel még... szép volt, de szép".