Az igazi revizor helyett két bizonytalan fénypont érkezik a sötétben eltűnő hátsó fal helyén, természetesen megfelelően fenyegető zajok kíséretében. Ha eddig kételyeink lettek volna, ekkor megtudhatjuk, igenis van itt eredeti rendezői gondolat, olvasat, mondandó. Árkosi Árpád is hozzátette a magáét az előadáshoz. Mégpedig nem divatos aktualizálást, szájbarágó nekünk szólást, hanem mély, sugallatos, elemelt és felemelő gondolatot. Lappangó, sejtelmes-rejtelmes veszélyekre figyelmeztető üzenetet.

Különben nem rossz a Nagyváradról érkezett előadás, nyárestén a Városmajorban egy idő után kimondottan kellemes. Bár szokni kell hozzá, a néhol közhelyes, néhol rikító teatralitáshoz. Igaz, erre van is idő, éppen három óra. Ma már szokatlan módon szinte minden elhangzik, amit a szerző leírt. Perovics Zoltán díszlete, egy négyszögletes fahodály, eleinte istállónak vagy fészernek látszik, szalmabálák hányódnak benne, az osztott ajtók alsó felén serényen becsúszkáló szolgák valamiket a padló alá tuszkolnak, mielőtt megjelenik a polgármester. Ide érkeznek aztán a helység elöljárói, itt kapják az instrukciókat, és innen indulnak a fogadóba érkezett revizorgyanús idegen megkörnyékezésére. És ez a tér nemcsak akkor változik, amikor a polgármester házából a vendég szobájába kerül a cselekmény, hanem jelenetről jelenetre, illetve Gogol eredeti beosztása szerint felvonásról felvonásra. Előbb ikonok kerülnek a székekre és feszület a hátsó falra, egyházi zene szól és a polgármesterné ájtatos dallamra értekezik a toalettjéről. Később a hátsó falat címeres drapéria borítja be. Florina Bellinda Birea jelmezei ugyancsak a régi orosz világra utalnak, az egyenruháknak még humoruk is van.

Dolgozik a rendezői fantázia, ha nem is mindig látszik szárnyalásának iránya. És dolgoznak a színészek is. Ha nem is egyformán vagy valamilyen egységes stílusban. Dobos Imre egyetlen kemény, elszánt akaratból farag meggyőző polgármestert, Dimény Levente remek Hlesztakov. Testben-lélekben mozgékony, hajlékony fiatalember, mellesleg cinikus társadalombíráló, aki éles elméjű megfigyeléseit saját zsebre kamatoztatja. Ostoba handabandájában alantas, de nem oktalan intellektuális fölénytudat árad gátlástalanul. Fábián Enikő polgármesternéként harsány, olykor fül- és szemsértő primadonnakarikatúrát ad elő, mindig a közönségnek, sohasem a partnerének játszik. A lányát adó Ababi Csilla morcosan duzzog az anyai elnyomás ellen. Hajdu Géza pompásan ripacskodja végig a postamester szerepét (behunyt szemmel mintha a néhai Bilicsi Tivadart hallanánk). Rajta kívül még Ács Tibor tűnik ki a hivatalnokok sokadalmából, járásbírója arcán, hangjában komor erők tombolnak. Firtos Edit néma szolgálóként magát fölösen illegetve fűz széljegyzeteket az urak viselkedéséhez.

Gogol szellemességén és a színészek mórikálásán egyaránt jókat derülünk. De ezúttal hiába figyelmeztet a polgármester, hogy magunkon nevetünk, nem hiszünk neki.