A Citadella körül most körvonalazódó botrány talán segít abban, hogy műemléki védettségét jogi értelemben is megerősítsék. A kulturális tárca örökségvédelemért felelős főosztályvezetője mindenesetre szorgalmazza ezt a lépést. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem osztja álláspontját.

Hét évvel az engedély nélkül épített gellérthegyi kávézóterasz bíróságon kikényszerített bontása után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - mint arról lapunkban beszámoltunk - most három terasz megsemmisítéséről hozott határozatot. Ennek kapcsán azonban vita alakult ki a hivatal és a kincstári vagyont gondozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. között. Ráadásul a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) továbbra is adós a Citadella műemléki védettségét igazoló határozat bemutatásával - holott azt a 17/2002-es minisztériumi rendelet előírja -, ami további gondokat okozhat.

A gellérthegyi erődítmény természetesen műemlék, de ezt várhatóan jogi értelemben is meg kell erősíteni. A tulajdoni lapján szerepel ugyan a bejegyzés, ám ez önmagában kevés, a határozatot is fel kellene mutatni. Amit egyelőre nem találnak a levéltárakban. Márpedig ez a dokumentum rendelkezik tételesen arról, hogyan óvják és kezeljék. Utolsó pontja például a bírság mértékét szabja meg, ha valaki kárt tenne benne.

Ha ezt a dokumentumot továbbra sem találják meg, megfontolandó, hogy újból lefolytassák-e a közigazgatási eljárást a Citadella műemlékké nyilvánításáról, mintha egy most meglelt, óvásra szoruló épület volna - tudtuk meg Mihályfi Lászlótól, a kulturális tárca főosztályvezetőjétől. Mint elmondta, a KÖH-ben már hónapok óta folyik a műemléki dokumentumok felülvizsgálata, ami tizenkétezer-ötszáz hazai műemlék esetében sziszifuszi munka, de csak ezután fogják tudni, hány ódon épületnél hiányzik a védettséghez szükséges papír. A műemlékek között jogi értelemben nem lehet különbséget tenni, de sorrendet kell felállítani, melyekkel kezdjék a közigazgatási eljárásokat. Előnyt élvezhetnek az érdeklődés homlokterében álló, vagy éppen vitákat, pereket kiváltó ingatlanok, így a Citadella is - közölte Mihályfi László.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azonban alapjaiban nem ért egyet a minisztériumi főosztályvezetővel. Közleményében leszögezi: a Citadella műemléki védettsége ténykérdés, ahhoz kétség sem férhet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1951-ben "szentesítette" a gellérthegyi erőd műemlékké nyilvánítását. Az persze nem azonos a ma hatályos eljárással, ám utóbbi "történetietlen módon erőltetett visszamenőleges hiányolása semmilyen mértékben nem érinti a védettség fennállásának tényét". A közlemény lényege: nincs szükség, és lehetőség az újbóli közigazgatási eljárás lefolytatására. Sem a Citadellánál, sem más épületnél.

Ahhoz, hogy a Citadella jogi helyzetét végre megnyugtatóan rendezzék, most egy újabb érv is járul. Sok vita és per után éppen egy büntetőeljárás körvonalazódik. Információink szerint egy magánszemély feljelentést tett a Fővárosi Főügyészségen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ellen. A közérdekű adatok manipulálását, az azokkal való visszaélést kéri számon, beadványa szerint minderre több jel utal.

A jogilag némiképp zavaros helyzetet jól jellemzik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal idén kiadott közleményei is a Citadella ügyében. A két hivatalos irat valamelyest egymásnak is ellentmond, mert nem kizárólag ugyanazokra a jogszabályokra hivatkozik, amikor a gellérthegyi erőd védetté nyilvánítását taglalja. A januári közlemény szerint a Citadella műemléki védettségének alapja az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendeletre vezethető vissza, tehát a magyar műemlékvédelem legelső védetté nyilvánított emlékei között szerepel. Csakhogy saját jogelődje eme jogszabály után két évvel (!), 1951-ben leírta, hogy az első körben Budapest területéről egyetlen műemlék sem szerepelt, így értelemszerűen a Citadella sem. A legújabb közlemény már határozottan és konkrétan az 1620-24/1951. számú jogi lépésre hivatkozik, hogy igenis műemlék a Citadella. Kikerestük a levéltárban az említett dokumentumot. Ezen a számon egy beadványt találtunk, amelyet a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, azaz a jogelőd intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ebben felterjeszti a Budapesti műemlékké nyilvánítandó épületek jegyzékét. Vagyis a hivatal a kérést annak teljesítéseként tartja számon. A pozitív választ azonban nem találtuk.

- A KÖH nyilatkozataiban szereplő 1949-es és 1951-es évszámok közül 1949 a háború utáni első műemlékvédelmi törvény dátuma, 1951 pedig ugyanannak a műemléklistának a "jogi aktussal" való szentesítése (mert akkor még nem rendeletnek mondták), amelyben a Citadella is szerepel - válaszolta érdeklődésünkre Mezős Tamás, a KÖH elnöke. Szerinte a levéltárban a mondott számon meg kell lennie az említett aktus dokumentumának, hisz tavaly a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta erre való hivatkozásukat. De egyébként nem azon múlik egy épület műemléki státusza, hogy jelenleg megvan-e az akkori miniszter kék tintával aláírt eredeti rendelete erről. A döntés egykor bizonyíthatóan megszületett, a jog évtizedek óta hivatkozik rá, így, ha nem is lenne meg bizonyos műemlékek "kék tintával szignált" papírja, jogfolytonosan védettnek tekintjük őket. A Citadellát is. (Cs. L.)