A probléma összetett, két flekkben aligha oldható meg; hagynánk is az írást róla, ha mostanság ne válna mind gyakoribbá-hosszabbá - az RTL Klub és a TV2 esetében speciel 12-12 órássá - a "műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztése", az elsötétítés. Ám most nem azt piszkálgatnánk, hogy - elsősorban a kereskedelmi tévék - permanensen megsértik az előírásokat, így például "a kiskorúak személyiségfejlődése szempontjából kényes témának tekinthető szexualitást és főleg a szexuális bűncselekménynek számító pedofíliát részletező módon mutatták be"; e rovat keretei szűkek ehhez. Hanem inkább azt dokumentálnánk, hogy az RTL Klub egy júliusi, ötvenöt perces adásszünete során - szól a hír - "a sötét képernyőt átlagban nyolcvanegyezren nézték a teljes lakosságból".

Ezt most azért képzeljük el. Átlagban nyolcvanegyezer honfitárs a tévét fixírozza, s ebben csöppet sem zavarja, hogy ez akkor van, amikor a képernyő még csak meg se rezzen. Mit lehet ilyenkor nézni? A pirézeket? Van-e remény?

A lakosság körében kedvelt elsötétítések (büntetések) egy része amúgy a mindennapi közbeszéd alapját adó Mónika- vagy Joshi Bharat-féle show-kból adódnak, s álszent lenne most azt mondani: ha e produkciókat éjfél körül vetítenék, a médiahatóság föl se horkanna. Álszent, mert bár az iménti megállapítással aligha lehet vitatkozni, tudjuk jól, hogy e műsorszámok késői sugárzása üzletileg - lásd a közvélemény növekvő igényét a bulvárra-balhéra, a vonatkozó pénzügyi megfontolásokat, a keresztpromóció erejét - öngyilkosság volna, miközben szintén egyértelmű: a délutáni bunyó-, anyázás- és szexmentes show-k nem hoznák a nézettséget. Ezért tobzódnak az agysejtölő jelenetek az óvodai és iskolai hazajövős időszakban (két fogatlan verekszik, a nézők szórakoznak, Mónika meg úristenezik, amikor szerencsétlen I. azt mondja szerencsétlen II.-nek: "Veszek neked egy műf...t, kell-e a pi...dba, heee?"); s ezért igyekszik az ORTT határozottabb lenni.

S bár ezek után fölösleges közölni, hogy a magyar televíziózás züllésében - az elfolyó közszolgálati pénzeken, az ejtőernyősök ámokfutásán, a "haver-barát"-cégek tündöklésén túl - komoly szerepük van e megrendezett, sulykolt, a problémákat és azok lehetséges megoldásait álságosan valódiaknak láttató műsoroknak, maradjunk inkább alapkérdésünknél. Hogy amíg az ORTT (feltehetően gondosan mérlegelve és jogilag előkészítve döntéseit) egyre keményebb, a tévék (esetenként bizonyára okkal) értetlenkednek és perelnek, addig az egycsatornás MTV-élmény után immár önfeledten kapcsolgató nézők egy része ül a sötét képernyő előtt, s várja a csodát.

Nem is tudom, kik a győztesek és kik a vesztesek.