Pokrócon tigrisbukfencező baka, reggelijét komótosan majszoló kisbaba és a gyárból kifelé szaporázó, hófehér blúzos munkásasszonyok parádéztak a párizsi Grand Café falán, 1895 decemberében. Az első hivatalos mozgófilm fürge figurái láttán a maroknyi közönség legtehetősebb tagja, Georges Méliés cirkuszigazgató azonnal tetemes summát ajánlott a Lumiere fivéreknek, amennyiben cinematographukkal sátoros műintézményébe is kiszállnak, alkalmi vetítésekre. Hiába. Ugyan még nem sejtették, hogy hamarosan mesés összegeket zsebelnek be a napi húsz vetítés apropóján, ragaszkodtak monopolhelyzetükhöz, és féltve őrzött titkukhoz.

- A mozi jóval azelőtt létezett, mint hogy a klasszikus, közismert formájában megjelent volna. A film sokrétű kutatás eredménye, mely a mágiához, az alkímiához és az okkultizmushoz kötődik - jár az eszünkben a mülheimi kísérleti filmes Werner Nekes gondolata, amikor a képalkotás-történeti kuriózumgyűjteményéből berendezett Műcsarnok termeiben bolyongunk. Bekukkantunk éjjeliszekrényre emlékeztető őspeepshow-ba, amelyben épp malacot pirít az ördög; képzeletben zsinórjánál fogva megpörgetjük az egyik felén parókát, másikon kopasz fazont ábrázoló papírkorongot, amely agyunkban egyetlen, jólfésült férfivé testesül; és lendítünk egyet a csodadobnak keresztelt hengeren, amelynek állóképei pörgős eseménysorrá szaladnak egybe: méz után kapkodó medvével, balhorgost osztó bokszolóval, és ellazuló ópiumszívóval.

Negyven év megszállott szerzeményezéseinek hála, előttünk sorjáznak az emberiség vizuális kíváncsiságának félezer évnyi relikviái: amelyek reneszánsz festő, jezsuita szerzetes, tehetős optikus, rafinált léghajós és unatkozó báró kérdései alapján láttak napvilágot. Mitől lesz valósághű a papír síkján repülő grafitsárkány? Miért látszanak egy adott pillanatban állónak a forgó kerék küllői? Miként olvadnak összefüggő mozgássorozattá a fázisrajzok? A sajátságos formában testet öltött válaszok pedig - melyek sorra bejárták útjukat, titkos műhelyekről akadémiai előadásra, vásári mulatságra, gyerekszobákba, szemétdombra vándorolva - mára elhajított kacatokból történelmi jelentőségű kincsekké váltak, a jó szemű gyűjtőnek köszönhetően végül múzeumokban landoltak.

- Politikai huncutságokra is kitűnően alkalmazták a "látványos" felfedezéseket. Így rejtették el a francia forradalom után nem épp divatos arisztokrácia tagjait egy vadregényes tájképben, vagy készítettek Napóleon fejformájára esztergált sakkfigurákat, amelyek megfelelő megvilágításban a hadvezér profilárnyékát vetették - meséli a kiállítást szervező C3 Kulturális és Kommunikációs Központ igazgatója, Peternák Miklós kurátor, és ha már a francia császárt említette, elkalauzol az óriási Napóleont kirajzoló képeslap-puzzle-hoz, a szomszédos, Jézusból Máriát varázsoló kétnézetű rovátkolt szentképhez, és a képmozgatással működtetett, öreg dobozmozit őrző Chaplinhez.

"A XVII. század a mai médiaképözön antikvitása" - jegyzi meg a Németországból érkező, Spanyolországba tartó kiállítás katalógusában a kölni médiaprofesszor Peter Bexte, utalva a Nekes-kollekció Budapesten is bemutatott különleges médiatörténeti részlegére. A különféle látószögeket illusztráló sárkányt, a hibás perspektívával rajzolt horgászt és a tudományos vizsgálódás tárgyául szolgáló női aktot bemutató megsárgult kódexek, szakcikkek és koros masinák itt most kilépnek historikus szerepükből: a térben elszórt kortárs alkotásokban születnek újjá. Roland Stratmann plafonra aggatott leselkedős papírdobozai például az egykor rajzolói segédeszközként kirándulásokra is elcipelt camera obscurák kései leszármazottjai. Zádor Tamás a tatárszentgyörgyi roma temetésen készült panorámafelvételei a Londont teljes hosszában megjelenítő, kétszáz évvel korábbi végtelen képcsíkra utalnak, Miguel Rotschild pedig egy német társasház makettjében elhelyezett apró pörgetős könyvecskékben meséli egy magányos művész hétköznapjait - a XIX. században kifejlesztett hüvelykmozira emlékezve.

A több száz tárgyat végigbogarászva az ember maga is kezdi a mágiarakáson billegő csodadoboz részének érezni magát. Néha alig hisz a szemének, ahogy a médiatörténelem gyanútlan önkéntesei sem hittek, amikor a vándormutatványos rejtélyes kamerájával falra festette az ördögöt.