"Visszatérnek a konyhába?" - kérdezte Illyés Gyula hatvanhétben, amikor propagálni kezdtük a gyermekgondozási segélyt - meséli Németi Irén.

- Szóval ez volt a lényeg, propagandát folytattak? - kérdezem. - Hát persze - vágja rá. - A tömegkapcsolat volt a fontos, hogy megtaláljuk a hangot az olvasóval. A pártnak mindig is az volt a baja, hogy nehezen alakította a kapcsolatát az emberekkel.

Kilencvenévesen éppen olyan lelkesedéssel magyarázza akkori elveit, és nem érzi, hogy bármi bánnivalója volna. - Nőkérdés akkor is volt, nem sokat változott - folytatja. - Az ipari, fogyasztói társadalom hétköznapjai a két borítékra épülnek. A család fönntartásához szükség van a nők keresetére. Akik viszont semmivel sem pótolható pluszt adnak: az anyaságot, a gyermeket. Vagyis a nőt fel kell emelni, de nem úgy, mint a vadfeministák, nem a férfiak ellen, hanem a férfiakkal együtt.

Huszonnyolc évig volt a Nők Lapja főszerkesztője. 1981-ben a hetilap példányszáma elérte az egymilliót. 1987-ben, amikor nyugdíjba vonult egymillió-huszonnyolcezer példányt nyomtak az újságból!

- A titkárnőm mondta is, nem tudott nagyobb dicséretet - nevet -, hogy te a kapitalizmusban is jó főszerkesztő volnál!

Bárki mondhatja, hogy könnyű volt akkor, a fentről irányított lapstruktúrának megfelelően csak egyetlen női lap kerülhetett az utcára. Csakhogy a nyolcvanas években már megjelent a konkurencia, voltak divatlapok meg képes magazinok, a Nők Lapja mégis tartotta magát.

- Szerintem vállalható örökség maradt utánunk - mondja Németi Irén -, és örülök, hogy a maiak sem engedtek a színvonalból.

És sorolja, milyen kulturális missziót telejesítettek a képzőművészet és az irodalom népszerűsítésével. - Nem volt jelentős színházi előadás, amelyről Földes Anna ne számolt volna be, és szerző volt nálunk Tersánszky Józsi Jenő, Illyés Gyula, Németh László, Berda József. A fotórovatban pedig Korniss Péter, Szebeni András, és rövid ideig a későbbi író, Nádas Péter is fotósként dolgozott a lapnál.

A politika szerinte teljesen háttérbe szorult az akkori Nők Lapjában, de nem tagadja, hogy most is a baloldalért szorít. Rajtam keresztül szeretné üzenni az MSZP-nek, hogy bátran álljon ki Ficsor Ádám mellett, aki vállalja a baloldaliságot.

- Nekem ötvenhatban derült ki, mennyi szenny tapad a párthoz - mondja. - Úgy láttam, itt az idő, visszamegyek a szakmámba. Jó szakmám volt: politúrozás. Nagyon szép pipák kerültek ki a kezeim alól. Megjártam Auschwitzot, nem féltem a fizikai munkától. Másként alakult, a Nők Lapjához kerültem. Örülök, mert így részem volt ennek a családi lapnak a hosszú diadalútjában.