Nem véletlenül: Spiró ugyanis - a magyar olvasó tudhatja - lengyel témához nyúlt a tizenkilencedik századi lengyel "nagy" forradalmi emigráció hőseiről szóló könyvében, illetve arról, miként lettek e jelentős személyiségek az önjelölt Messiás, Andrzrej Towianski buzgó követői.

A könyv lelkes kritikai fogadtatása már csak azért is érdekes, mert az író sokáig nem kívánatos személy volt Lengyelországban - épp az Ikszek miatt. A dolog szinte tragikomikus volt. A szerző ellen valóságos hadjáratot indított könyve "lengyelgyalázása" miatt egy Jerzy Robert Nowak nevű volt diplomata, a hetvenes-nyolcvanas években számos, az akkori Magyarországról szóló lelkes könyv szerzője. Nowak, aki azóta a lengyel szélsőjobb egyik emblematikus alakjává küzdötte le magát, elérte, hogy az Ikszeket ne adják ki, sőt sikerült feszültséget is generálnia a két ország között. Honlapján ezt továbbra is hévvel hirdeti, miközben ma már előadói, szerzői tevékenysége szinte kizárólag a nemzetközi zsidó összeesküvés leleplezésére összpontosul.

A varsói Polityka recenzense is utal erre a kínos epizódra, megjósolva: a Messiások is felhorgaszthatja a nemzeti szentségek őreinek dühét. Adam Krzeminski azt írja, a könyv meggyőzte arról, hogy érdemes átszellőztetni a nemzeti mítoszokat, s ezért Spirónak köszönet jár. Ahogy a tekintélyes hetilap kritikusa, úgy a könyv többi szemlézője is élvezettel merül bele a nyolcszáz oldalas könyvbe, mert a regényben leírt eset, az álmessiás vezette szekta megjelenése az emigrációban élő nemzeti, szellemi elitben, úgy érzik, a máról, de legalábbis a közelmúltról szól. Arra utal több recenzens is, hogy Spiró a tipikusnak vélt lengyel jellegzetességeket, a lengyelséget írja le. Kiemelik a könyv ironikus hangvételét - ez a nemzeti nagyságokkal kapcsolatban szokatlan Lengyelországban, s utalnak a szerző öniróniájára is.

A Gazeta Wyborcza, a vezető varsói napilap, szerzője regényben elbeszélt tragikomédiaként említi a könyvet, hozzátéve, hogy az író az életrajzi regény megújítója. Juliusz Kurkiewicz azt írja, hogy a regény valódi főhőse Gerson Ram, a megkeresztelt vilnai zsidó szólaltatja meg a szerző gondolatait, érzékelteti ironikus távolságtartását patetikus hőseitől. A WirtualnaPolska internetes lap elismeréssel ír a titáni kutató munkáról, amelyet Spiró végzett, amikor könyvéhez anyagot gyűjtött. Sajnálkozik, hogy a lengyel emigrációról, a lengyel romanticizmusról, a towianusok szektájáról nem lengyel szerző, hanem egy magyar írta az egyik legjobb regényt.