Mindenemberboldogakarlenni

A giccs - ez a témája az Első Magyar Látványtár Mindenemberboldogakarlenni című kiállításának. A házigazda szerint, aki a giccs titkát kutatja, gazdagon telepített, élesített aknamezőre lép. Kilátogattunk a frontra.

- Gyönyörű! - sóhajt egy mediterrán tájat ábrázoló festmény előtt Vörösváry Ákos.

- Akkor ez nem is giccs? - méregetem a színkavalkádot.

- Dehogynem, mégpedig a legjobbak közül való - mondja a diszeli kiállítás rendezője. - Bizonyos felfogás szerint a giccs a boldogság művészete. A problémátlanságé. Tematikájában általában a hétköznapi egyszerűség, közvetlenség dominál, formavilágában a túlburjánzás, a mértéktelenség. Ettől aztán viszonylag könynyen eldönthető, hogy a látott kép giccs-e vagy sem.

Szavakba önteni azonban nem is olyan könnyű az okokat. Ennek igazolására hosszas közös elmélkedésbe fogunk a giccs definíciójáról, de nem jutunk sokra. Vörösváry is inkább metaforákkal, idézetekkel operál. Mint mondja, a giccs olyan, mintha az lenne, aminek látszani igyekszik, pedig nem az. A boldogság egyszerűségének, könnyű elérésének illúzióját kelti, ezért is van óriási keletje.

A tapolca-diszeli Első Magyar Látványtár legújabb tárlata egyrészt a házigazda, Vörösváry Ákos évtizedek óta gyarapodó gyűjteményére, másrészt a nemrég elhunyt Lukácsy Gábor műgyűjtő hagyatékának egy részére épül. Lukácsy a halálos ágyán hívta fel Vörösváryt, hogy közölje vele, a gyűjteménye külön kezelt giccskollekcióját családi elhatározásból a Látványtárra hagyja.

Ez adta a lökést Vörösváry Ákosnak, hogy a frissen adományozott anyagot a Látványtár gyűjteményében felellhető giccsrészleg legizgalmasabb darabjaival együtt a látogatók elé vigye. Főként festmények, szobrok, kisplasztikák, bútorok, emlékkönyvi bejegyzések, újságrészletek adják a tárlat anyagát. Felmerül persze a kérdés, ha egy gyűjtő jó ízléssel igazodik el a műalkotások világában, miért vásárol általa is giccsnek tartott tárgyakat?

- A gyűjtésnek számos szempontja létezik, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy kivételes hatással legyen az alkotás a potenciális gyűjtőre - magyarázza a dolgot Vörösváry Ákos. - Márpedig a hatás ezerféle lehet: beletartozik a megdöbbenés, az undor, a felháborodás is. Ugyanakkor csak kevesen végzik a műgyűjtést igazán elengedett lélekkel, inkább igazodni próbálnak a többség választásaihoz, így nem csoda, hogy ez a presztízsértéket nem hordozó vagy éppen szalonképtelennek tartott képi világ kívül esik a gyűjtőtársadalom érdeklődésén. Magam gyűjtőként nem befektető, hanem kutató-feltáró munkát végzek, így magától értetődően fordulok e mellőzött terület felé is.

Vörösváry szerint pusztán a témája alapján nem lehet giccsnek nyilvánítani egyetlen alkotást sem, ugyanakkor tény, hogy a tárlaton az átlagnál sűrűbben fordulnak elő naplementét, haragos tengert, tó vizén úszkáló hattyúkat, gombolyaggal játszadozó cicát, patak fölé hajló szarvast ábrázoló képek. A kiállításrendező négy nagy csoportba sorolja a kiállítás képeinek szerzőit: naivok, giccsőrök, dilettánsok és olyan kortárs képzőművészek, akik némely művükkel a giccsre reflektálnak.

- Egyedül a "kiváló kezű", ám ugyanakkor cinikus alkotók üres munkáit, öncélú virtuozitását, a kizárólag a pénzszerzésre törekvő tömegtermelését tartom kártékonynak - mondja Vörösváry Ákos. - Klasszikus átverésnek tekintem, ha egy mesterkéz alól ürességtől kongó alkotások kerülnek ki. Olyan, egykor nagynevű szerzőt is ide sorolok, mint Szász Endre - két reprodukciója látható is a kiállításon -, de az általam egyébként nagyon szeretett Gulácsy Lajos néhány festményét is giccsnek érzem.

Külön csoportot alkotnak ma már azok a művészek, akik alapanyagként nyúlnak a giccshez: átértelmeznek, új megvilágításba helyeznek egy-egy tárgyat, festményt, szobrot. A giccskiállításon közülük külön kis helyiséget kapott Elekes Károly festőművész, akit Vörösváry előszeretettel nevez giccsszelídítőnek. A Tunning című minitárlaton olyan Elekes-művek láthatók, ahol a szerző gyenge minőségű "talált képeket" restaurál, javít ki, "tunningol fel", valójában átlényegít.

Megkérdeztem Vörösvárytól: mit szóltak a még élő szerzők ahhoz, hogy a műveik bekerültek a giccskiállításra?

- A megnyitó előtt minden szerző számára világossá tettem, milyen kiállításra készülünk - mondja a Látványtár alapítója. - Mivel egyetértettek a kiállítás céljával, örömmel vettek részt benne. Ez a kiállítás ugyan a giccsről szól, de barátsággal, szerelemmel és józanul.

Vörösváry Ákos és boldogságművészete
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.