Tizenharmadik férfiként érkezem szombat délután a Margit-szigeten berendezett olvasóligethez. Onnan tudom ezt ilyen pontosan, mert alighogy elindulok a kitett polcok felé s épphogy megérintem a kiszemelt könyvet, a sarokban ülő szervezőlány máris húz egy vékony, de annál szigorúbb strigulát az előtte fekvő papírra. Akkor már huszonegy női és nyolc gyerekstrigula is hízik a lapon, ennek ellenére a függőágyakkal és babzsákokkal teli liget maga a nyugalom szigete.

- Átlagosan száz ember fordul meg nálunk - magyarázza Mesterházy Gabriella programvezető, s most ez a gyanúsan kerek szám, talán a strigulák, talán a nyári nap csöndessége miatt, most nagyon is igaznak tűnik. Múlt vasárnap száznegyvenen is voltak, hiszen a programok napi plusz negyven embert hoznak. És ez most szó szerint igaz, hiszen a Margit-szigeti járókelők valóban belebotlanak a rendezvénybe: Závada felolvasó-délutánján már-már eltorlaszolták a máskor oly széles gyalogutat. S miközben látszott, hogy a legtöbbjük nem is tudja, ki és miért olvas fel, a szavak, a történet, az előadás módja mégis ott tartotta őket. Így történt ez balatonalmádi strandján is, ahol Bereményi Géza próbálta felvenni a versenyt a nyárral.

Persze, kevésen múlott, hogy ebből se legyen semmi. A szervezők két helyszínre nyújtottak be kérelmet, a Szabadság térire és a Margit-szigetre, a Holdudvarral szembeni füves térségre. Az előbbit szinte azonnal megkapták, más kérdés, hogy eleinte a rossz idő, később a Gárda, majd a Jobbik tüntetései akadályozták meg a liget felállítását. A Margit-szigeti résszel szemben pedig a főváros állított fel akadályokat, így a szervezők kénytelenek voltak bekérezkedni a Holdudvarba. Most viszont, amikor már beindult az eleinte alig kecsegtető üzlet az engedély is megérkezett...

Mert az üzlet valóban beindult. Többek között Dunakeszi, Szentendre és Pécs is bejelentkezett: ők is szeretnének hasonló oázist kialakítani, s ezeken kívül még 15 olvasópont bukkant fel az ország térképén: olyan kávézók, ahol egy polc könyv várja a betérőket. A kezdeményezés talán egyetlen gyenge pontja a kínálat. Hiába jelentkezett a felhívásra több kiadó, a polcokon sorjázó könyvek azok a halott kötetek, amelyek a hosszú hónapokig várnak a raktárban, hogy megszabaduljon tőlük valaki. Jövőre leginkább ezek kívánnak majd segíteni a szervezők, megpróbálják meggyőzni a kiadókat, hogy a kurrens irodalmi értékeket se szégyelljék tőlük, hiszen nem ritka, hogy az olvasásba belemerült emberek meg akarták venni a könyveket.

A Szabadság téri liget kínálata valamivel igényesebb, itt már ínyencek is találhatnak maguknak kedvükre valót, ráadásul itt több idegen nyelvű kötet is van, hiszen errefelé tipikus vendég a gyermekes anyukák mellett a Bazilika és a Parlament között ingázó külföldi. Akinek a tér nem a szovjet emlékműjéről híres-hírhedt, nem jelenik meg előtte a Molotov-koktéllal megkínált tévészékház, csak lapozgatni akar. Elmerülni egy egészen más világban.