Mára a "fesztivál" az intenzív élményt és kötetlen kikapcsolódást nyújtó rendezvények szinonimájává vált, holott sokáig csupán a művészeti fesztiválok számítottak "igazi" fesztiválnak. Napjainkra azonban a művészeti fesztiválok mellett, a fogyasztói világ ízlését tükröző rendezvények is bekerültek ebbe a körbe és világszerte elterjedtek. Sőt a huszonegyedik században a fesztiválok a legpiacképesebb kulturális "áruk" közé tartoznak.

A magyarországi fesztiválok sorát a múlt század 30-as éveiben a Szegedi Szabadtéri Játékok kezdték. Majd a 80-as évek elején a Budapesti Tavaszi Fesztivál váltott ki, máig tartó hatalmas érdeklődést. A híres, országhatárokon is túlnyúló hatású nagyrendezvények mellett, a becslések szerint ma már évente, országosan mintegy 3-6 ezer fesztivált rendeznek. Ezek évente, látogatóként 5-6 millió embert vonzanak. Mivel az egyes fesztiválfajtákon belül is számos témájú esemény húzódik meg (nemcsak kórus-, kotta-, hárfafesztivál, de hagyma-, csülökfesztivál stb.), így a hazai fesztiválok rendkívül sokfélék. A legnépszerűbbek egyértelműen a zenés programok, események, amelyeken belül a könnyűzene viszi a prímet, maga mögé sorolva a fesztiválok száma szerint első helyen lévő néptánc, népzene kategóriát.

Az NKA-kutatások kiadványsorozat részeként megjelent Fesztivál-világ (2006) című könyv arról számol be, hogy elsősorban a népművészeti, a gasztronómiai és az összművészeti fesztiválok a leglátogatottabbak, de igen kedvező fejlemény, hogy a művészeti fesztiválok (komolyzene, irodalom, film, színház, amatőr művészeti) is sok nézőt vonzottak, ami nyilvánvalóvá teszi a fesztiválok kultúraközvetítő képességét, pozícióját. Általában évente, az évnek ugyanabban az időszakában rendezik meg a fesztiválok döntő többségét, de eltérő időtartammal. A leggyakoribbak a háromnapos (hosszú hétvége), valamint a 6-14 napos fesztiválok.