- Ha kedvem szottyanna rá, hol kaphatnék bilingafát?

- Kijevben egy kongói egyetemista szólt, szeretne velem dolgozni. Így is lett, de eltűnt a srác. A fa most Kamerunból jött.

Van tehát bilingafánk és egy jókötésű Kántor Jánosunk. Parasztgyerek. A somogyi Tengődön tengődtek. Apja '48-ban 48 kilósan jött haza szovjet fogságból. Aztán utolérte a padlássöprés. Némi rábeszéléssel tsz-tag lett. A hatvanas években elmenekült erdésznek.

A nagyapa megjárta Isonzót, a világválság meg Ohio államban tette munkanélkülivé. Azért itthon még némi földet is tudott venni. Meséi formálják az unoka világjáró szenvedélyét. A suliban a földrajz a kedvenc. Mikor selyempapírban kapnak valamit, a szomszéd térképgyűjteményéből átmásol rá egy térképet. Gyorsan tanul, kiolvassa a községi könyvtárat. A nyolc kilométerre lévő Tabon gimnazista. Ha úgy adódik, gyalog megy haza. Messzi egyetemet keres. A Leningrádi Erdészeti Akadémián lesz erdészeti gépészmérnök. Ott születik kinn az első lánya, egyéves korában hazahozza, hogy itt anyakönyvezzék. A felesége úgy jön utána, hogy a férje, sőt a kislánya is Magyarországon van.

Végül három a kislány: Krisztina, Xénia, Kinga.

- A Somogyi Erdőgazdaságba szegődve nem valami fényesen éltünk három gyermekkel. Egyhavi fizetésemért tölgymakkot vettem, és gyűjtöttem is hozzá. Elvetettem. Az egerek megegyelték, a nyulak olyat még nem láttak, megkóstolták, télen jött egy traktoros, és jóindulatból felszántotta. A tanulság: a magam dolgával kell foglalkoznom.

Az erdőgazdaság vezetője azt felelte a fakitermelő versenyzés iránti érdeklődésére, hogy az a dolgozók versenye. Egy sikertelen próbálkozás után 1984-ben mégis kijutott a vb-re, és harmadik, majd 1986-ban második lett ebben az "öttusában" (kétféle fadöntés, darabolás, gallyazás, szerelés). A Stihl-láncfűrészgyár tulajdonosa, Hans Peter Stihl egy hétre vendégül látta. Ekkor már a gmk-jában is dolgozik; a géppel szinte cirkuszi mutatványokra képes. Az Electrolux Husquarna cége szerződtette láncfűrészei reklámozására. Mivel perfekt orosz, plusz mérnök, plusz versenyző, egy bemutatón el tudja végezni két-három ember munkáját. 1985-ben az első magyarországi bemutató, majd Ukrajnában még a cég emberével együtt, végül egyedül is. Összehívták az erdőgazdaságokat Közép-Európában, a Szovjetunióban, ő elővette a masinát, és megmutatta, mit tud. És már csak jött az üzenet: "Öreg, Vlagyivosztokban kellene lenni kedden reggel nyolc órakor a szálloda előtt!"

Az egyik hazai bemutatón vagy harminc méter magasan volt fenn a nyárfa tetején, a Római-parton, és rádión beszélgetett a kollégájával. Egyszer csak hallotta egy asszony hangját: "Gyere már, menjünk!" Egy férfihang válaszolt: "Várjál már, hátha leesik!"

A Gorbacsov-éra utolsó pillanatában vett a Szovjetunió a Husquarnától egy motorosfűrész-összeszerelő üzemet. Szakmai kérdésekről tárgyaltak a szovjet erdészeti miniszterrel, közben teáskannából itták a konyakot, mert az, a vodkával ellentétben, úgy nézett ki, mint a tea (és alkoholtilalom volt).

Németországban a vihar 64 millió köbméter fát döntött ki 1990-ben. Elhívtak menteni mindenkit, aki számított a világon, köztük Jánost és tanítványi csapatát is. Mentés közben sokan életüket vesztették, ők megúszták kisebb sérülésekkel. A lakóterületi, műtárgyvédelmifakitermelés-tanfolyamot Magyarországon ő tartotta. A németek ezt fasebészetnek hívják. A letörésveszélyes száraz ágakat vagy az egész fát kikötik, "becsomagolják", és úgy bontják le, akár földig, nehogy valamiben kárt tegyenek a lehulló ágak vagy a dőlésveszélyes törzs.

Kántorék 1992-ben megalapították családi vállalkozásukat, a Lexim Kft.-t. Az erdő több szláv nyelvben L betűs szó, log angolul szálfát, fatörzset jelent, a folytatás: export, import... Na, ezt is tudjuk. A lányok nevét is úgy választották, hogy külföldiek is kiejthessék.

- A lányainkat több helyen taníttattuk. A legidősebbnek, Krisztinának, Olaszországban faipari cége van. A kisebb, Xénia, közgazdászként végzett. Ő az első unoka anyja. A gyerekkel nem tudok mit kezdeni, felnőttként kezelem. Ötéves. A gyárban "játszik", talicskában hordja a fákat. Kingának ügyvédi irodája van Pesten, de mindenhez ért a telepen.

- A lányok fára is másznak?

- Ha kellene. Kellő biztosítás mellett mindegyiket felvittem. Kisebb korukban lakókocsiba raktam őket, és húztam Európában oda, ahol dolgoztam. Elvoltak a kempingekben.

A legutóbbi világbajnokság előtt két héttel felhívta Jánost egy kollégája, hogy el tudna-e ugrani Peruba két üzemet elindítani. De közben Görögországban a Szenthegyen is volt egy munka, amit szeretett volna elvégezni. Letudta Perut, hazafelé Amszterdamban kilenc perce volt az átszállásra, másnap kocsival már Görögországban volt, és a gép megjavítása után negyednap már ő vitte ki a csapatot saját kocsiján Németországba.

- A mérnök úrnak nem derogál semmiféle munka?

- Szeretek játszani. Az új gépet először én próbálom ki, és amíg meg nem unom, babrálgatom. A kertemben én kapálok, én permetezek - csak rézgálicot használok, semmi hormontartalmú szert -, megtermelem a családnak, amire szükségük van. Vasárnap csak délelőtt dolgozom. Máskor nem vagyok normális ebédelő, sajnálom abbahagyni a munkát, de a reggelit sosem hanyagolom. Este meg magam főzőcskézek.

- Mire a legbüszkébb?

- A faipar is haldoklik, de a perbáli üzem a saját erejéből fejlődik. A termelési értéket nem haszonban mérem, hanem például abban, hogy van olyan gépem, amiből csak egy van Európában. Ha normális lennék, profitorientált lenne a cég. De a bevételt nem veszem ki, hanem újabb "játékszert" szerzek. Nem a pénz hajt, hanem a siker.

A "tiszteletemre" János felrakat a modern hasítókörfűrész-rendszerre egy öles bilingafát, zongorázik a billentyűkön, állítgatja az automatikát, és elindul a hatalmas szerkezet. A vízszintes és függőleges körfűrész kiharap egy héjas "lécet" az óriás rönkből. Végigfűrészeli még egyszer, és már szép kis lépcső van a hasáb tetején, hogy a következő futásban egy tízszer tízes, négyszögletű, nyolc méter hosszú bilingagerendát vágjon ki a vízimalomhoz.

Egy óriás "betonkeverő", amelynek öt luk a szája, nyeli a beledobált hibás gerendákat, a túloldalán potyog ki belőle a negyvencentis kandalófa.

A fejünk fölött vércse köröz, hiába, mert nagy a forgalom a telepen, a vadnyulak nem merészkednek elő a farakásrengeteg alatti fészkükből.

- Akarja látni a benzin nélküli fűnyírókat? - kérdi János, és két "utcával" odébb bemutat öt elkésett húsvéti báránynak. "Tanulók" még, be is szöktek a faluba a munka elől. Mögöttük legel az unokának tejet adó kecske.

- Mérnök kollégája, azaz a felesége mit szól a játszadozásához?

- A feleségem figyel arra, hogy ne legyünk veszteségesek. Persze erre azért én is vigyázok.

- Hogy lett faiparos?

- Véletlenül. Megtetszett egy gép, ami nem olyan volt, mint a többi. Én ezt nem tanultam. Nem is úgy csinálom, mint a képzett szakmabeliek.

- Nincs rajta a világhálón!

- Se számítógépem, se jegyzetfüzetem, a telefonszámok a telefonomban, minden más fejből megy. Legszívesebben szerződés nélkül intézem a dolgokat. Sokáig nem szeretek ugyanazzal foglalkozni; nem is ismerem az unalmat. Jönni, menni, világot látni, ez a munka. Német gyáros barátunkkal Chilében az indiánoknak építettünk, jártam Afrikában, most Ecuadorba készülök beüzemelni egy gépet. Szóval: olyasmivel foglalkozz, amit még más nem csinált, de segítsd, tanítsd őket.

Az iroda előtt beszélgetünk, egy ifjú házaspár odajön, és megkérdezik Jánost:

- Ért maga a fához?

Erre vajon Kántor Kántor, mit felel?

- Attól függ, miről van szó.