Nagyon is kellett egy könyv, amely szembemegy a közhelyek leegyszerűsítő felmondásának szokásával, és alapos vizsgálat alá veszi a társadalomban és a televízióban megjelenő erőszak egymáshoz való viszonyát. Nem, nem arról van szó, hogy most más tudósok jöttek, akik minden eddig hittnek az ellenkezőjét hirdetik. A Mathias Corvinus Collegium volt diákjai és tanáraik arra vállalkoztak, hogy saját vitáik nyomán megkérdőjelezzék a közkeletű kijelentéseket. Tudományos módszerekkel elemzik, milyen hatással van a nézők szocializációjára, ahogy a híradások bemutatják a valódi, a filmek pedig a fiktív erőszakot, és ez valóban agresszívabbá teszi-e őket.

A legérdekesebb nem is az a könyvben, hogy egyszerű eszközökkel bizonyítja a direktnek tudott összefüggések tarthatatlanságát: egy kutatás szerint például az erőszakos bűncselekményeket elkövető fiatalok pontosan ugyanolyan mértékben kedvelik a horror- vagy a romantikus filmeket, mint bármely kortársuk. Ha valamiben, éppen abban különböznek másoktól, hogy kevesebb tévéműsort néznek!

Engem ez nem lepett meg, inkább az, hogy a kérdés megítélésében mennyire markáns ellentét van a pszichológusok és a médiakutatók között. De hát nehéz is összebékíteni az Oliver Stone-féle Született gyilkosok filmet bemutató tévére a médiahatóság által kiszabott rekordbüntetés helyeslőinek álláspontját azzal, amit a könyv egyik szerzője a rendezőtől idéz: "Ez a film az erőszak fogalmával foglalkozik, felkavarja az embereket, összekeveri a gondolataikat, és arra kényszeríti őket, hogy elgondolkozzanak önmagukról és az erőszakkal kapcsolatos reakcióikról". Aminek pedig nyilván megvan a társadalmi haszna.

Éppen ezért a kötet szerkesztői azt tartanák a legfontosabbnak, ha mi - és főleg gyermekeink - megtanulnánk értelmezni azt, amit a televízió közvetít nekünk. Ez biztosan jobb eredményt hoz, mint a tiltás, amely általában a céljával ellentétes hatást éri el, ráadásul nem is egyeztethető össze a szólásszabadsággal.

Mathias Corvinus Collegium/Századvég, 360 oldal, 3675 forint.