Kereken egy évszázaddal ezelőtt fogalmazta meg Filippo Tommaso Marinetti olasz költő az irányzat kiáltványát, melyben a sebesség, a városi élet lüktetése és az ipari társadalom dinamizmusa, egyben a "régi vásznak, régi szobrok és régi lomok gerinctelen imádatának félrehajítása" mellett foglalt állást. Utoljára több mint harminc évvel ezelőtt rendeztek érdemi futurista retrospektívet Londonban.

A Tate Modern kiállításának érdekes vonása, hogy számos munkát sikerült összeszednie azok közül, melyek elsőként, Párizsból érkezve, 1912-ben voltak láthatók a londoni Sackville Galériában, hogy azután más európai fővárosokba tegyék át székhelyüket. A Marinetti által összeállított, eredetileg 35 festményt tartalmazó válogatásból 18 talált vissza a brit fővárosba. A sok hasznos információt is tartalmazó tárlat bepillantást enged a futuristák debütálásának hatásaiba is, amennyiben kortárs párizsi, moszkvai és londoni művészek is helyet kapnak a Tate termeiben. Az azonban inkább feltupírozásnak tűnik, hogy néhány "klaszszikus" kubista vászon - Picasso és Braque munkája - is jelen van az egyik teremben, míg Ljubov Popova és Kazimir Malevics rosszul jár, hiszen átmeneti kubo-futurista tevékenységük jelentőségben meszsze elmarad az éppen a Tate Modern egy nemrégiben rendezett áttekintésén kidomborított konstruktivista és szuprematista korszakuktól.

A kiállítás gerincét az 1912-es közös fellépés főszereplői - Gino Severeni, Giacomo Balla, Carlo Carra stb. - alkotják, de messze kiemelkednek közülük Umberto Boccioni festményei. Híres, Lelkiállapotok című sorozatának három darabja valóban kitűnően ábrázolja azt az izgalmat, amelyet az indulásra váró utasok a pályaudvaron éreznek, illetve az ürességet, amely a hátrahagyottakban marad. Az utca erői című képen cikcakkban, frenetikusan "száguldó" villamos nem kevésbé hatásosan fejezi ki, mennyire lebilincselte a futurista alkotókat a modern város dinamikája, a technológiai fejlődés felgyorsulása, az elérhető egyre nagyobb sebesség. Londonban vendégszerepel Boccioni híres szobra, A térbeli folytonosság egyesített formái is, amelyet a mester legsikeresebb munkájának tekintett. A különlegességek közé tartozik Carlo Carra Galli, az anarchista temetése című olajfestménye. Ez azt az összetűzést örökíti meg, mely Angelo Galli búcsúztatásán alakult ki, miután a rendőrség, politikai demonstrációktól tartva nem akarta beengedni a gyászolókat a temetőbe.

Mint a kiállítás kurátora, Matthew Gale még a sajtóbejárás során hangsúlyozta, "sok látogató számára első ízben válik lehetségessé, hogy egy az első világháború előtti rendkívül intenzív mozgalom történetét teljes mértékben értékelni-érzékelni tudja". A művészettörténész természetesen tisztában van azzal, milyen nevetségesnek is tűnhet a mai technológia-függő világból visszatekintve a futuristák lelkesedése a kor vívmányai iránt. Mégis büszke arra, hogy a "show képes megfogalmazni azt az izgalmat, amit a modern élmények ezekből a férfiakból kiváltottak".