A Debrecen díszvendégsége okán jelen lévő Kósa polgármester, aki időnként "tesztet folytat" erre-arra, az elmúlt hét végén a 184. Balatonfüredi Anna-bál megnyitóján további hét-nyolc percig harcolt a magyar nyelvvel, a produkciót a világ magyarsága is láthatta, mivel, az eseményt élőben közvetítette a Duna Televízió.

Most tekintsünk el attól, hogy mi a csudát lehet közvetíteni azon, hogy kincset érő vitorlás hajókból és luxuskocsikból átmenetileg kiszálló, valamint magas közhivatalokat, cégvezetői és pártirodákat néhány órára odahagyó emberek, 40-55 ezer forintos báli belépőjükkel a zsebükben, egy estélyi ruha vagy egy csokornyakkendő szorításában feszengenek. Áhítatosan tapsikolnak a fővárosi művészeknek, tipegve igyekeznek a még előkelőbbek akolmelegébe, teszik a szépet, füllentik a sármosat, miközben nyájas keringőhangok fodrozzák a nyáresti levegőt. A Duna Televízió immár harmadszor közvetítette mindezt, és most magát a műsort nem is kívánnánk minősíteni. Ha valakinek a "Na és, hogy érzi magát?... És a kedves felesége?..." típusú kisinterjúk, valamint a negédes (amúgy profi) tánc- és zenei betétek jelentik a szépséget, a múltidézést, a hagyományőrzést, ám legyen. Ha valakinek attól jönnek erős izgalmi állapotba az ízlelőbimbói, hogy arról értesül: a bál vendégei malacgalantint fogyasztanak "kocsonyzott" áfonyakéregben, valamint derített fácánlevest, medvehagymás fácánhús- batyuval, ez ellen sincs kifogásunk. De a bevezetőben említett politikusi mondatok, megspékelve némi ceremóniamesteri alapvetéssel: "Az Anna-bálon 1862 óta választanak bálkirálynőt, és Balatonfüred ezzel az elegáns gesztussal örökre elkötelezte magát nemcsak a női szépség mellett, hanem általában a humán értékek, az esztétikum mellett", már megfekszik a gyomrot. Amely akkor is rándul egyet, amikor Cselényi László, a Duna Televízió elnöke "nem akarja a türelmet feltartani", továbbá amikor kiderül, hogy a zsűri tagjainak van ugyan nevük, ám a bálkirálynő udvarhölgyei az eredményhirdetéskor csak "egyes, valamint hetes sorszámú hölgyként" említtetnek. És az sem tesz jót a komfortérzetünknek, amikor rájövünk, hogy az Anna-bál megválasztott szépe (Farkas Viktória) csupán arra kell a mulatság potentátjainak, hogy kezébe tuszkolják ajándékaikat, a herendi vázát, az "egzotikus utazást", valamint az aranyalmát és a virágokat, amelyekkel később hely hiányában körülrakják szegény győztest, aki ettől úgy néz ki, mint egy kedvesen mosolygó ravatal.

Aztán a műsorvezető azt kérdezi, örül-e, hát persze hogy örül... nem, majd marhára bánatos. A világ magyarsága a Duna Televízió jóvoltából bizonyára kitűnően szórakozott, és még arról is értesült, az anyaországiak milyen érdekesen használják újabban azt a szépséges magyar nyelvet.