Az interjúvoló arról kérdezi alanyait, hogy szerintük mi is történt azokban a hónapokban. És harminckilencen harminckilencféleképpen idézik az eseményeket. (Sőt, ha hozzájuk vesszük - mert szintén részese volt a történteknek, s az interjúkban "szabályos" kérdés helyett vagy a kérdésbe bújtatva nem egyszer maga is beszámol akkori cselekedeteiről, gondolatairól, élményeiről - Elek Istvánt, az MDF egyik alapítóját, akkor inkább negyvenen és negyvenféleképpen.) A különbségek, a sokszínűség érthető.

A megszólalók között van ma is aktív és a közéleti harcok frontvonalából időközben visszahúzódott, egyetlen párthoz kötődő és 1989 óta egyszer vagy többször pártot váltó, itthon és külföldön élő, két évtizede még nagyon fiatal és már akkor is sokféle tapasztalattal felvértezett, tanárból, jogászból, közgazdából, szociológusból lett politikus.

Abban azonban egyformák, hogy legszívesebben az akkor és azóta elkövetett hibákat, kihagyott lehetőségeket sorolják. Arról alig-alig hallani valamit, leginkább még Sárközy Tamástól, Lezsák Sándortól, Beke Katától, hogy mégis csak tettünk egyet s mást, hogy a megkérdezettek, s a többi tízmillió - igen, az ország egésze ma különb, mint volt az ezredvégen. Hát igen. 1989-1990 "túlélői" ritkán tudják magukat függetleníteni az elmúlt évek politikai küzdelmeitől, s a jelen áldatlan feszültségeitől, annál könnyebben a tényektől, a valóságtól.

Heti Válasz, 331 oldal, 2900 forint.