Ha csak ennyiről volna szó, megnyugodhatnánk. Ismét igazolódott a tétel: szükségből erényt lehet kovácsolni, a pénzhiány megmozgatja a fantáziát, kárban a haszon, továbbá a diktatúra - még ha puha is -, kikényszeríti a tehetségből a teljesítményt...

Van még ilyen okosság, de nincs szükségünk rá.

A HVG címlapgárdája nem ismert fel többet, nem érzett rá többre, mint arra: egyetlen képben, montázsban, tőmondatban, még jobb esetben egyetlen szóban - ezek összhangjában - meg lehet fogalmazni a Lényeget. Hetilap lévén, egy hét lényegét. A Helyzetet. Nem állítható, hogy ez mind az 1530 esetben tökéletesen sikerült. Nem sikerülhetett. Ám túlnyomó többségük elérte, ami elérhető volt. Ha az olvasó rájuk néz, tudja és érzi: igen, ennél töményebben, frappánsabban képtelenség összefoglalni, azt, ami foglalkoztat. Nem is. Nem az olvasó érzi így. Hanem az olvasók. És a többes szám itt nagyon fontos. A HVG címlapja képes volt, képes most is eladni az egész újságot, mert egy tágabb közösség azonos gondolatát-érzületét öntötte-önti formába. Azt mondja ki, amit a közönség érez-gondol, de még nem formált szavakká. Mintha mi mondtuk, mi rajzoltuk volna. Magunkra ismerés: hiszen pontosan ezt akartuk mondani.

S mivel a címlap kezdetektől összhangban volt a tartalommal, azzal a sajátos újságírói stílussal és szerkesztői feldolgozásmóddal, ahogyan a lap az eseményeket tálalta, a siker bele volt kódolva a HVG-be. Tette mindezt egy olyan világban, amely a sorok közti olvasásra "kényszerítette" a polgárt, s nem kényeztette el éppen az őszinte és pontos szóval.

A betűimádónak lehet nyavalyogva fanyalognia, hogy a látvány mind erőszakosabban gyűri le a szöveget. Némelyek már a betű végleges halálát vizionálják - nincs igazuk. A HVG első oldalai azt igazolják, van szimbiózis, a kép és a szó együtt hihetetlen erős tud lenni. Már-már plakáttömörséggel jellemzik a kort, amelyben születtek. (A lapnak nincs is szüksége hagyományos plakátra, elég, ha kienyvezik kinagyított első oldalát az oszlopokra.)

A most megjelent Mi 30, HVG címlaptár 1979-2009 egyszerre kordokumentum-gyűjtemény, az alkalmazott grafika harminc évének lenyomata, sajtótörténeti gyűjtemény és a nyilvánosság plakátegyüttese. A kötet válogatott első oldalait rövid magyarázatok egészítik ki, a záró tanulmányban pedig Szilágyi Ákos esztéta ad magyarázatot, hogyan válhatott emblematikussá a HVG első oldala. Aki pedig igazán alaposan el akar merülni a harminc év sajtótörténetében, azt DVD segíti, mind az 1530 egyedi és sokatmondó címlappal.

HVG, 116 oldal, 4900 forint.