Bőségriadó
Előzetes eligazítást, persze, több forrás adhat: kiadói honlapok, recenziók a nyomtatott és az elektronikus sajtóban (a napilapkritikák elenyésző száma régóta közös, nagy bajunk), sikerlisták, reklámok, blogok (személyesek és szakmaiak) s barátok-ismerősök ajánlásai.
A könyvesbolti eladóktól jobbára csak technikai útbaigazítás remélhető; az üzletek többségében azonban érvényesül valamiféle rend: tematikus és műfaji blokkok; kiadók és szerzőnevek szerinti tagolás; s ami először szembe tűnik: a népszerű (mert propagált) és propagált (mert népszerű) könyvek jól látható helyen, kisebb-nagyobb kupacba gyűjtögetve (hasonlóképpen az éppen akciós termékek).
De együtt mindez: sok, lényegében áttekinthetetlenül. Ilyesformán nagyrészt véletleneken s ráérző belelapozgatásokon múlhat, mi kerül a kosárba. Elsősorban a borítókép és a fülszöveg vonzhatja-csüggesztheti a kíváncsiskodót. (E tekintetben a magas irodalom berkeiben például a Kalligram, a szórakoztató irodalom magaslatain az Agave jár elöl jó példával.) Aztán a szövegtükör, a papírminőség - a könyvészeti igény foka általában. (Az esztétikai érték, a fordítói-szerkesztői munka s az alaki jegyek egyaránt igen hullámzó színvonalat mutatnak.) A rangos szépirodalmi műhelyeknek (Európa, Jelenkor, Kalligram, Magvető) talán jobban hiszünk, ha könnyedebb kiadványokról van is szó, de ma már a populáris igényekre szakosodott kiadók közt is számos (Agave, Animus, Galaktika, Ulpius-ház) érdemel hasonló bizalmat.
Szerencsés fordulat, hogy újabban komoly irodalmárok is szívesen foglalkoznak a népszerű irodalom értékes vonulatával - Rejtőtől Philip K. Dickig. Ennél csak az szerencsésebb, ha végül sikerül elkerülnünk az ügyes marketinggel megemelt, kétes értékű könyvtárgyakat: a spirituális giccset (Paulo Coelho), a hatásvadász vulgárpszichológiát (Csernus Imre), a zsákutcás érzelgősséget (Fejős Éva, Nora Roberts), a nyelvi képességekkel nem találkozó elszántságot (Fabricius Gábor, Gerlóczy Márton), a médiajelenlétből adódó helyzeti előnyt (Havas Henrik, Verebes István). Ekkor ugyanis igazán jó dolgokra - nem is csak egynyáriakra - akadhatunk. Az Európa Cain-, Chandler-, Christie-, Macdonald-köteteire, az Animus "Skandináv krimik" sorozatára, Kondor Vilmos bűnregényeire (Budapest Noir, Bűnös Budapest), klasszikus és kortárs sci-fi-kiadványokra (Philip K. Dick: Visszafelé világ, Roger Zelazny: A fény ura - Agave; Antal József: Justitia, Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe - Galaktika/Metropolis Media) vagy olyan üdítő határsértésekre - elit és populáris között -, mint Horváth Viktor Török tükör (Jelenkor), Szabó Tibor Benjámin 47 (Noran), Szécsi Noémi Utolsó kentaur (Ulpius-ház) című regénye.
