stennek tekintik magukat, az indiai mítoszok isteneinek, és ki-ki a választott isten attribútumaival ruházza fel magát, lesz Brahmá, Krisna, Visnu, Kálí, Jama, Indra, Párvati, Káma vagy, mint történetünk hőse: Mahasamatman, más néven Buddha, illetve Maitréja, a Fény Ura. Az őslakosokat, a Rettenetes Ragyogás Anyáit, a Tenger-népeket, a démonokat leigázták, kiirtották, cselekvésképtelenné tették, s az Égi Városból diktátorokként uralják utódaikat, gondosan elzárva előlük mindent, amivel sorsukat jobbra fordíthatnák, amivel részesedhetnének az Égi Város lakóinak tudásából, technikájából, életmódjából. Mahasamatman másképp gondolja, s újra meg újra kísérletet tesz az Égi Város megnyitására. Küzdelmének története a hét fejezetben kibontakozó eseménymenet.

Az egész ott válik igazán érdekessé, amikor kiderül, hogy a mítoszi és irodalmi utalásokkal, rájátszásokkal, az azonosságok, hasonlóságok, párhuzamosságok, ismétlődések rejtélyes játékával, a hősök alakváltásaival, a minduntalan más, a korábbiakat felülíró viszonyokkal milyen összetett világot teremt ez az egyszerűnek látszó eseménymenet. Tekintsünk ebből csak egy síkot. Mahasamatmanét. Hiszen alakváltásain át ő keresi itt magát, önnön természetének valóságát. Hiába tudja változatlan feladatát, ha a halálaiban és feltámadásaiban mindig egy kicsit más lesz, nemcsak ő, a feladat is, mert ki tudja, az új testben ő vajon ő marad-e, s ha igen, ez az ő mennyire egy a feladattal, ugyanaz-e a világ az új Mahasamatmanénak, mint volt a réginek. És mindig ott a kockázat, régi és új voltában egyaránt, hogy összezavarodik, eltéved, sehová se vezető útra lép, beleveszve a semmi sem ugyanaz dilemmájába, elvesztve feladatát, elvesztve magát. Nem tudhatja, s nem tudhatjuk meg mi sem, hiszen alakja a legendákba vész.

Vagyis az egész akkor válik érdekessé és fontossá, amikor a történet az emberi identitás, az erkölcs, a gondolkodás labirintusává mélyül. Amikor ez az útvesztő, mint emberi infernó jelenik meg. Amelybe csak befelé van út a szörnnyel találkozni, kifelé, Ariadné fonala híján nincs. Mert nem szereti, nem várja senki. Mert idekint már nincs rá szükség. S mert a feladattal azonos, ha a feladatát elvégezte, személyként is megsemmisül. Mert róla ugyan beszélhetünk, de neki önmagáról már nincs mit mondania.

Zelazny regénye átlépett az irodalomba.

Agave, 240 oldal, 2580 forint.