Az eredetileg XXX névre keresztelt új albumán 2007 júniusában, harmincévesen kezdett el dolgozni. Miközben még beszélgetésünk idején is szöszmötöl az anyagon.

Ezúttal tényleg a finisben vagyok, az utolsó simítások, finomítások vannak hátra, mielőtt augusztus elején elküldöm gyártásra a CD-t. Olyan régóta készül, hogy pár hét ide vagy oda már tényleg nem számít. A címét időközben aktualizáltam, Turning Thirty lett, tízféle borítóval lehet a honlapomon megrendelni, a hivatalos lemezbemutató koncertet pedig szeptember második felében szeretném megtartani, várhatóan az A38 hajón.

A lemez vidám, nyárias hangulatú elektronikus popzene. Két éve is ilyennek tervezte, vagy menet közben alakult így?

Igen, eredetileg is ez volt a szándékom, amikor DJ Bootsie-val 2007 júniusában leköltöztünk Buzsákra, egy idilli tanyára, hogy mindketten elkezdjük formálni második nagylemezünket. A sors fintora, hogy az övé is most szeptemberben fog megjelenni. Közel három termékeny hónapot töltöttem a buzsák-kékai tanyán, aztán augusztus végére elromlott az idő, viszont a lemez nem volt kész. Így ismerősöm hívására - meghosszabbítandó a nyári hangulatot - elmentem Ciprusra, ahol végül bő fél évig maradtam. Mikor hazajöttem, sokáig nem találtam a helyem, aztán 2008 végén újra belevetettem magam a munkába.

Hat magyar énekes/énekesnő hallható a lemezen, viszont a külföldiekkel készült felvételek nincsenek rajta. Miért?

Az Artisjus szabályozása szerint szerzői kiadású magyar lemezre nem kerülhet rá olyan szám, melynek részben külföldi állampolgár a szerzője, nálam a szövegeket viszont mindig az énekesek írták. Így hiába sikerült több mint egy évig tartó egyezetés után májusban Londonban felvennünk a Brand New Heavies énekesével, az amerikai N'Dea Davenporttal a közös számot, sajnos nem kerülhetett fel a CD-re. Hasonlóképp a másik két angol előadóval, Lazy Hammockkal és Joeleennel készítetthez. Így az általuk énekelt daloknak csak az instrumentális változata hallható a lemezen. Viszont minden CD-hez tartozik egy matrica, rajta egy kód, amivel a honlapomon (www.anorganik.net) regisztrálva - egyéb extrák mellett - ezek az énekes számok is elérhetők lesznek.

Fura, hogy ezt az alapvetően urbánus, közösségcentrikus zenét javarészt vidékre elvonulva magányosan készítette.

Az utóbbi évek folyamatos mastering munkái miatt nem tudtam a saját számaimmal foglalkozni. Ahhoz, hogy igazán dolgozni tudjak, nyugalom kell. Tíz éve pörgök a nagyvárosi lüktetésben, korábban pont azokat a sötétebb, súlyosabb hangzású dolgokat csináltam, amikből mára kicsit elegem lett. Jó rájönni, hogy van élet a flaszteron túl is.

De hát egy kisvárosban, Mosonmagyaróváron nőtt fel. Ott már ezt megtapasztalhatta.

Sokat visszavett, hogy tizenegy évesen kijött az allergiám, és attól kezdve szinte egész nyáron be voltam zárva a lakásban. Mit tehettem? Ültem a gép előtt. Amióta Budapesten élek, jobb a helyzet, kevesebb a direktben ingerlő anyag, persze van helyette más, por, szmog, tömeg. Eddig ebből a szempontból Cipruson volt a legjobb, ott egyrészt eléggé más a flóra, másrészt a tenger felől folyamatosan jön a sós, párás levegő.

Eredeti szakmája elektroműszerész, később informatikusnak tanult. Hogyan kötött ki végül a zenénél?

Gyerekkorom óta érdekelt a számítástechnika, hobbiszinten programoztam, grafikával foglalkoztam, s mindig igyekeztem az aktuális számítógépem nyújtotta lehetőségeket maximálisan kihasználni. Középiskolában gondoltam először arra, hogy a számítógépes "scene" versenyekre készített úgynevezett introimhoz és demoimhoz saját zenét is "írjak". Így csúsztam bele az elektronikus zenekészítésbe, ami idővel mindennél fontosabb lett számomra. 18-19 éves koromban első, már PC-n összerakott számaimat - Anorganik néven - több kiadónak elküldtem, az egyik rákerült a Future Sound Of Budapest 2 válogatásra, mások később más kompilációkra. A német kiadónak azonban jobban tetszett az eredeti nevem, így 2000-ben az első szerzői lemezem, a Contrast így jelent meg. Az összes többi munkám azonban valamelyik alteregómhoz - Anorganik, Gary Blade, Raster - kötődik.

Az utóbbi években keresett hangmérnök/masterelő lett. Pedig, tudtommal, ezt sem tanulta.

Mindig hittem abban, hogy egyetlen számítógéppel is elő lehet állítani azt a hangzást, amit mások külső keverőpultokkal, szintetizátorokkal hoznak létre. Palotai Zsoltnál vagy Cadiknál anno képes voltam órákig hallgatni a lemezeket, próbáltam megfejteni, miért szólnak annyira jól. Egyes különösen jól megszólaló zenéket felvettem a gépbe, igyekeztem hasonló arányt kikeverni a saját számaimból a korabeli szoftveres eszközeimmel. Nagyon sok odafigyelést és precizitást igényelt. Ezt a törekvésemet később mások is észrevették. Így avanzsálódtam idővel keverés és masztering hangmérnökké. Egyiket sem tanultam, csak utánanéztem, figyeltem, a fülemre hagyatkoztam. Ha szimpatikus a zene vagy a produkció, szívesen csinálom: legyen az elektronikus (például Bootsie, Zagar, Yonderboi, Erik Sumo), hiphop (Bankos, Norba), rock (Kispál és a Borz, Kiscsillag, Tudósok, Depresszió, Kiss Erzsi) vagy pop (Gál Csaba Boogie, Varga Zsuzsa, Amorf Ördögök, Péterfy Bori).

Merre tovább?

Jelenleg a legfontosabb, hogy a lemezanyag élő megszólalását formáljam, erősítsem. Eddig mindössze két koncertet adtunk, egyet Párizsban, egyet a Balaton Soundon, a legközelebbi nagyobb felállás már a lemezbemutató lesz. A Szigetre kisebb liveacttel készülök az angol Lazy Hammock és Phreek Gimmiks MC-kkel kiegészülve, főként a régebbi dolgaimat fogom játszani a Medúzában. A zenekaros felállásban Tisza Gergő gitáros a fix pont, az effektekért részben Marquetant Tamás, részben én, míg a vizuálért Mednyánszky René a felelős. Próbálom úgy szervezni, hogy az énekesek közül minimum hárman ráérjenek, az eddigieken Kása Juli, Kutzora Edina és Keszthelyi Virág volt ott. Remélem a lemezbemutatóra Judie Jay, Sena és Harcsa Veronika is el tud jönni. A jövőbeni tervek közt pedig egy olyan számokat tartalmazó lemez is szerepel, mint a Turning Thirty utolsó felvétele: nagy zenekarra meghangszerelt, elektronikával megfűszerezett, filmszerű, lassú folyamatzene.