Csaknem 47 ezer képet tekinthet meg a közönség a néhány hete elindított Magyar Digitális Képkönyvtárnak (MDK) köszönhetően. A magyar bibliotékákban őrzött képanyag hozzáférhetőségét segítő oldalra, a www.kepkonyvtar.hu-ra eddig 48 intézmény pakolt fel különféle dokumentumokat: fényképet, plakátot, térképet, oklevelet, kéziratot. A projektet irányító Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szerint az adatbázis gyorsan növekedni fog.

Júniusban 12 753-an látogatták meg az MDK-t, a letöltések száma meghaladta a kétmilliót. Az OSZK anyagait 11289-szer, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárét 5991-szer, az ELTE-ét 5264-szer, az MTA-ét 4874-szer tekintették meg - hogy csak a nagyobb számokat emeljük ki. A legtöbben, ki tudja miért, egy Stájerországról szóló régi térképet néztek meg. A dokumentum a Hadtörténeti Múzeumból érkezett - tudtuk meg az OSZK projektvezetőjétől, Bánkeszi Katalintól.

Az MDK pályázatát 2008 tavaszán írta ki az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), a szaktárca 218 millió forintos kerettel indította el a vállalkozást. A legnagyobb kontingenst a Szegedi Tudományegyetem könyvtárának köszönheti a köz: 10 500 fényképet adott. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 4000 képet, a Magyar Természettudományi Múzeum 4200 fotót töltött fel különböző gyűjtőexpedícióiról. A site célja az is, hogy a figyelmet az "őrzőkönyvtárakra" irányítsa, így minden képnél megjelenik annak lelőhelye és az ott használható digitális szolgáltatások listája.

A weblapon témakörök, lelőhelyek és kulcsszavak szerint is lehet keresni. Az anyag ideális lehet doktori disszertációk, szakdolgozatok képanyagának megszerzésére, magáncélra ugyanis ingyen lehet használni az adatbázist. Amúgy ez sem szabad préda: kereskedelmi célú hasznosításra a jogtulajdonos könyvtárakhoz kell fordulni.

Az MDK elindulása nagy áttörés egy olyan országban, ahol a hatalmas képkincset őrző közintézmények (tisztelet a kivételnek) nem állnak túl fényesen a netes közzététellel. A témában jártas szakember szerint ezek az intézmények nyíltan ugyan nem zárkóznak el attól, hogy anyagukat láthatóvá tegyék, de az ehhez szükséges tartalmi feldolgozástól ódzkodnak. Ez persze némileg érthető, hiszen a feldolgozás gigászi, embert próbáló munka, gyakorlatilag azt jelentené, hogy éjjel-nappal gyártani kellene az információkat - a napi teendők mellett (helyett). A kincsőrzők másik gondja, hogy a közzététellel egy időben sajtóügynökségeket kellene létrehozniuk képanyaguk védelmére, és ez megint egy olyan embert próbáló adminisztrációs-kereskedelmi tevékenység, amelyet nem vállalnak vagy nem tudnak vállalni.

Több más intézmény mellett az OSZK-ra is igaz, hogy számos, korábban digitalizált képe most, az MDK révén lesz először nyilvános, mert a közzététel technikailag nem volt megoldható, és az infrastruktúra is csak most épült ki hozzá. Vagyis: sok a digitalizált dokumentum, és a munkatempó is felgyorsult, a köz azonban még távolról sem élvezheti teljesen ennek gyümölcsét. Főleg, mert rengeteg leíró adatot kell készíteni ahhoz, hogy a képek kereshetővé váljanak. Ez utóbbi feladat időigényesebb, mint maga a digitalizálás, ami amúgy ma már nagyobb mennyiségben, gyorsan és viszonylag olcsón megoldható.

A nagyjából 13 millió fotót őrző Magyar Távirati Irodánál elsősorban az értékesítésre koncentrálnak, a páratlanul nagy és digitalizált anyagnak csupán töredéke, néhány tizedszázaléka nézegethető ingyen, akadálymentesen. A közzététel egyik honi éllovasánál, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnál más a helyzet. A bibliotéka Budapest gyűjteménye csaknem 200 000 képet őriz, ebből e pillanatban 3000 darab nézegethető a neten minden korlátozás nélkül (természetesen a kereskedelmi célú felhasználásért a FSZEK is pénz kér). Ez a szám hamarosan ötezerre, sőt ha a könyvtár megnyeri a vonatkozó EU-pályázatot, a közzétett dokumentumok mennyisége 15 ezer darabra nő. Ez már valamivel jobb arány.