Szerencsénkre a skót John Boyd Dunlop igen-igen szerette a gyepet. Idegesítette, ha tízéves fia vasabroncsos triciklijével árkokat szántott belfasti kertjük pázsitjába. A későbbi világhírű abroncsgyáros leleményének, na meg a lábánál épp ott tekergő slagnak hála, ma levegővel töltött gumin kerekezhetünk. Az öreg Dunlop ugyan először vízzel töltötte meg a gyerek biciklikerekére tekert locsolócsövet, de hamar rájött, hogy a bepumpált levegő sokkal hálásabb matéria. Már ami a kerékpár zötykölődésmentességét meg a gyepet illeti - tudjuk meg az egykori Közlekedési, ma Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) nemrégiben nyílt biciklikiállításán.

A tárlatot azonban nemcsak a hintalóra szerelt babatriciklik, a Weiss Manfréd-féle Csepel-matuzsálemek meg a háromüléses tridemek miatt látogattuk meg, hanem azért is, hogy alkalmi tárlatvezetőnket, Kaján Imre főigazgató-helyettest az összevont két intézmény közös jövőjéről faggassuk.

Kaján Imre mer nagyot álmodni: kollégáival együtt meg akarja tervezni Magyarország első "science museum"-át. Téved, aki azt hiszi, hogy a világ múzeumai közül a Picassókat és Van Goghokat bemutató képcsarnokok a legnépszerűbbek. Szinte mindenütt a tudomány házai viszik el a pálmát - eredeti tárgyaik varázsával és a köréjük kerített illúzióval.

- Az októberi Múzeumok Őszi Fesztiváljára délidőre tervezünk programot például a vasutasok, gépészek ebédelési szokásairól. Az biztos, hogy nem fog kiállni a szerelvény elé egy nyakkendős muzeológus, hogy erről kiselőadást tartson, viszont meglehet, hogy kormos arcú masiniszta könyököl majd ki egy mozdonyablakon, és elmeséli, mit csomagolt neki aznapra az asszony - meséli Kaján. Aki szentül hiszi: a jó múzeum az, amelyből kifelé jövet az ember pontosan tudja, miért volt bent. - Hiába látható nálunk az országgyűlési hintó, a látogatóink 99 százalékát nem a jármű pátosza érdekli, hanem, hogy milyen volt rajta utazni, és hogyan nézhetett ki a város, amelyen átkerekeztek vele. Az emberek nagyszüleik világához szeretnék kötni a látottakat, ezért a mi dolgunk, hogy kézzelfoghatóvá, élményszerűvé tegyük a kiállításokat. A két múzeum összetolásának nagy előnye, hogy a technológiai alapú műszaki, meg a tárgyakhoz funkcionális alapon közelítő közlekedési idővel elkezdheti majd kiegészíteni egymást.

Mindehhez persze még sokat kell tenniük. A Kócziánné Szentpéteri Erzsébet főigazgató vezette intézmény ugyanis egyelőre egy jól bejáratott, kiállítóterekkel és raktárakkal rendelkező, 100 alkalmazottas monstrumból áll (közlekedési), plusz egy "fiktív" múzeumból, amelynek utolsó, 1972-es megalapítása óta nem sikerült összelobbiznia egy központi kiállítóhelyet (műszaki). A pénzügyi válság ellenére azt állítja Kaján Imre, hogy jó tervre mindig lehet pénzt szerezni, neki pedig már van egy a fejében. Kérdés, hogy lesz-e lehetősége kipróbálni. Ha ő lenne a befutó az intézmény főigazgatói pályázatán, a 2010-es Erkel- és a 2011-es Liszt-év kapcsán szíve szerint egy-egy monumentális gazdaság- és technikatörténeti tárlatot rendezne a Városligetben.

E két anyagból alakulna majd itt az első, valóban közös állandó kiállítás, a leendő science centrum alapja. Kajánnak már az egyesített tudományos múzeum új helyszíneire is van ötlete, mert bár a patinás városligeti épület megtartása nem kérdés, az biztos, hogy a műszaki raktárakból kimentendő töméntelen tárgy és dokumentum bemutatásához, na meg az új funkciókhoz hely kell.

Valójában már a későbbi komplexum terveiről álmodozik a vezető, persze nem konkrét építészeti megoldásokról. Azokhoz a műszaki egyetem építész szakos hallgatóitól kérne ötleteket. Az öt legsikerültebb koncepciót bátran tenné le a kulturális minisztérium asztalára, és ugyanilyen elszántsággal vágna ösvényt az EU-pályázatok átláthatatlanul sűrű erdejében. Tudja, hogy kultúrára nehezen szerezhető pénz Brüsszeltől, de azt is, hogy az oktatás kiemelt terület. És mi mást támogatna az unió, ha nem a fizikát, kémiát, technikát és történelmet együtt szemléltető új magyar science museumot? Állítólag jó tervre mindig jut euró.

Az Országos Műszaki Múzeum elődintézménye 1935-ben nyílt meg Budapesten, azonban ezt a gyűjteményt az első bécsi döntés után Kassára helyezték. Az újraalapításra 1972-ben került sor, de kiállítóhely nem, csak raktár épült. 1996 februárjában a kormány kiutalta a városligeti Palme-házat az intézmény számára, de az átvétel meghiúsult. 1998-ban az Óbudai Gázgyár múzeumi negyeddé alakítása került szóba, hogy aztán a szakma 2002 nyarán azt javasolja: a Millenárison kapjon helyet a gyűjtemény.

A közlekedési és a műszaki múzeumot 2008 elején vonták össze.