A Monostorapáti Nyári Kavalkád szervezői úgy látják, a gazdasági válság az egyik oka annak, hogy kevesen voltak az idei fesztiválon a völgyben. Szerintem tévednek. Elterjedt ugyanis, hogy az idén nem lesz Művészetek Völgye. Az viszont majdnem titok maradt, hogy lesz helyette más Apátiban, Vigántpetenden, Öcsön, Nagyvázsonyban és Kapolcson, amit maguk a falvak szerveznek. (Nagyobb hírverést kapott a Dörögdi Fesztivál, amelyet egy héttel később rendeznek meg Szőke Andrásék. A rossznyelvek szerint nem akartak közösködni a többi faluval, más megoldás szerint elnézték a naptárt.)

Kapolcs 2 kilométerre - hirdeti egy tábla a vigántpetendi Ördögszekértábor óriási színes molinója mellett. Péntek délután nem sokan igyekeznek sem ide, sem oda. - Előző nap többen voltak? - kérdem a Fiatal Írók Szövetsége standjánál. - Kevesebben - válaszolják. - A boros felolvasásra azért összejöttek vagy tizenöten, mert ingyen adtuk az alkoholt - vélekedik egyikük, de hozzábigygyeszti: jó, de miattunk maradtak ott. A színpadon a negyven fokban sokszoknyás lányok üveggel a fejükön táncolnak, de a kalapos fiúk gúnyáját sem cserélné el senki a magáéra.

Kapolcs a csekély híresztelés dacára is benne van az emberek fejében, így a petendinél zsúfoltabb a kézművesvásár. Meg többen is jönnek a kevésbé forró munkaszüneti napokon. Az egyik árus vitába keveredik a helyi szervezőkkel: nem tartják a vásárhoz méltónak a mézeskalács figurák melletti gumicukorhegyet. Végül az idősebb hölgy előkapja az ütőkártyáját: "De kérem, én a népművészet ifjú mestere vagyok."

Ötven forintért megtapsoljuk - üvöltik a hídkorláton az ováció ifjú mesterei. Kitartóak, akárcsak a Völgytalálka többi fellépője. Egy szintén fiatalokból álló tekerőlantos, gitáros, dobos csapat éjjel ugyanúgy összeáll, mint napközben. Törzshelyük a kapolcsi közért környéke. A dobos szekciót valódi kukával bővítik, fedelét csapkodják átszellemülten. Úgy számolom, többet posztókalapoztak össze, mint a bértapsnokok.

Az általunk látott programokról most inkább jótékonyan hallgatunk, és az ad hoc eseményekre szavazunk. Az említett éjszakai falkoncertre és a főtéren összeállt didgeridoo-duóra dobossal egészülve. A Csipszer nevű helyre is nagy reményekkel mentünk, és az ígért századelős dalokat akkor hagytuk ott, amikor a Queen Bohemian Rhapsodyja váltotta a Macskák Memoryját. Választottunk helyette kapolcsi kocsmát, ahol két nő énekelt blazírt arccal. A Gedeon bácsinál toppantunk be, és valamikor akkor távozhattunk, mikor az egyik részeg a másik fejére golyóstollal kezdett el firkálni.

Ők már garantáltan nem tudták volna kibetűzni a 65 írásjelből álló szót, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum Nyelvbuszán olvastunk: töredezettségmentesítőtleníttethetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek.