Most már teljesen mindegy, hogy a viszketésnek kellene hálásnak lennünk, vagy a csalárd Kelley Lynchnek. A több mint tizenöt éve nem koncertező, a világtól elvonult (idén hetvenötöt töltő) Leonard Cohen ugyanis előbb erre ("újra érzem a viszketést"), utóbb viszont a menedzserére fogta, hogy nemrégiben világkörüli koncertsorozatra szánta el magát. Lynch ugyanis a fáma szerint mintegy ötmillió dollárját sikkasztotta el - ez pedig nagyon tud hiányozni a nyugdíjas években.

A turné augusztus végén ér Budapestre, de a rajongók már most belekóstolhatnak a várva várt koncertélménybe egy dupla lemezes kiadvány, a Live in London segítségével, mely - merem állítani - az utóbbi évek egyik legjobb, legteljesebb koncertanyaga. Nem csupán eszszenciáját adja, kiválónál kiválóbb zenészek segítségével a Cohen-életműnek (a Future-től a Suzanne című slágeren át az In My Secret Life-ig), de Cohen kesernyés, önironikus és értő közönségéért hálálkodó felkonfjaival egyszerre teremt költészetet, alázatot és engedi szabadjára az utóbbi évtizedek legmaradandóbb, éteri finomságú zenéjét. Egy rekedt, kiábrándult, de épp ezért megtért és boldog, bölcs, de még mindig kockáztató hanggal kísérve, mely az első pillanattól kezdve a bőrünk alá kúszik és ott is marad, amíg az utolsó taps is el nem hal.

Kihagyhatatlan és hibátlan, akárhányszor hallgatjuk is
vissza.