- Már a múlt hét végi helyszínbeépítésen megtörtént mindaz, amit ettől a fesztiváltól remélünk - örvendezik az augusztus 6-án kezdődő összművészeti találkozó, a Bánkitó főszervezője, Schönberger Ádám. - Például színpadácsolás közben megtudtam két tizenéves önkéntes munkásunktól, miért fontolgatták, hogy belépnek a Magyar Gárdába. A srácok érve egyszerű és érthető volt: a lakóhelyükön, ahol egyébként semmi sem zabolázza az agressziót, biztonságot jelent nekik a gárda közelsége. Kvázi polgárőrséget, civil sorompót. Ebbe a szempontba még sosem gondoltam bele, sem abba, amire egy szintén nálunk önkénteskedő hiphoprajongó srác döbbentett rá. Ő az egyre izmosodó magyar nemzeti hiphopideológiája szerint él, őszintén hisz a dalszövegek sugallta értékekben. Meggyőződése, hogy lehet alkohol és drog nélkül is jót bulizni, tiszteli a nőket, ápolja a nemzeti értékeket. A barátnője pedig zsidó iskolába jár, és ragyogóan elvannak.

Schönbergernek - sem a Marom nevű zsidó kulturális egyesület igazgatójaként, sem a legheterogénebb magyarországi színházi társulás, a TÁP tagjaként, sem pedig a Bánkitó szervezőjeként nincs más célja, csak ez. - Jöjjön el minél többféle ember, és elő a kibeszéletlen problémákkal! Vitázzunk cigányokról, zsidókról, kurdokról, melegekről, és kérdezzünk. Úgy, hogy kész válaszokra senki ne számítson, mert azok az idén még biztosan nem lesznek. Nem akarjuk például kimondani, hogy a fővárosban ma is léteznek gettók. De megkérdezzük, hogy a többiek szerint léteznek-e. Lehet-e annak nevezni a zsidók által sűrűn lakott hetedik és a tizenharmadik kerületet? Cigány gettó-e a nyolcadik kerület?

Esztétákat, irodalmárokat, közösségfejlesztőket, szociológusokat, írókat és mozgalmárokat azért hívtak meg Bánkra, hogy - többek között - a művészet felelősségéről indítsanak vitát, vagyis arról, hányféleképpen lehet megmutatni ugyanazt a valóságot. A Csíííz! című diskurzushoz egy fényképkiállítás anyagát adják mankónak, mégpedig a Chachipe Youth nevű, diákoknak szóló fotópályázat nyertes felvételeit. Az ififotósok feladata az volt, mutassák meg, milyennek látják ők a romákat, a kerekasztal-résztvevőké pedig az lesz, fogalmazzák meg, mitől lesz hiteles egy ábrázolás. Pellengérre állítják a szervezők a hazai médiát is: jól teszi-e, ha elmondja egy bűntettről, hogy elkövetője roma volt, vagy épp azzal árt a kisebbség ügyének, ha elhallgatja ezt.

Vagyis rendkívül csúszós hegygerincen poroszkálnak témáikkal a Marom egyesület tagjai. Mondjuk, megidézik a Kádár-korszakot, annak "elmebetegeivel" és Lipótmezőn gyűjtött kórrajzaival együtt. - Akkoriban gyakran a rendszer szolgálatában álló pszichiáterek döntöttek arról, mi számít normális és mi patológiás állapotnak, amikor ezt faji kérdésekkel tetézték, valóban érdekes kórtörténetek születtek - meséli a Marom-igazgató. - Például amikor egy zsidót 1944-ben azért zártak be a Lipótra, mert az volt a kényszerképzete, hogy üldözik...

Meglehetősen extrém elgondolás a fesztivál élő könyvtára is, ahol cigány, zsidó és szlovák fiatalokat kölcsönözhetünk, hogy beleolvassunk az életükbe. A budapesti fotóművészeti galéria, a Lumen workshopot tart - izraeli művészek dokumentumfilmjeivel -, amelyekben a zsidó videoművészek nyíltan elítélik az izraeli területfoglalókat, a palesztin földek gyarmatosítóit.

Emlegetik majd Schönbergerék a sokak által ördögimádónak tartott kurd jezidiket, lesz iszlámszeminárium, szenzitivitástréning, TÁP-színház, cigánytánc, klezmerzene és kerékpáros fesztiválról lévén szó, bringagyorsasági-, ügyességi és szépségverseny. Csatakiáltás: Tekerjatóra!