Máshol, mint a szigetországban aligha képzelhető el, hogy egy gazdag ember vidéki birtokán operaház épüljön, azzal a céllal, hogy zavartalan környezetben a létező legjobb előadások jöjjenek létre. Az építtető, John Christie nagy zeneszerető volt, aki 1931-ben, immár 51 évesen vette feleségül a nálánál 18 évvel fiatalabb kanadai operaénekesnőt, Audrey Mildmayt. 1934-re készült el a 300 fős nézőtér, a rendes méretű zenekar befogadására alkalmas árok és főleg a kor legmagasabb műszaki színvonalán álló színpad. A zenei vezetést a nácizmus elől menekülő világhírű Fritz Busch és Carl Ebert vállalta el. Az első, mindössze kéthetes szezon műsorán Mozart-operák szerepeltek. A Figaró házasságának premierje egy csapásra meghódította a kétkedő közönséget, mely Christie kérésére szmokingba öltözve vagy nyolcvan kilométert utazott különvonattal Londonból az eseményre. John Christie fia, Sir George 1958-tól vette át az operaház vezetését, majd - mindössze másfél évvel azután, hogy a nyolcvanas években a régi termet lebontották -, általános elismerés mellett adhatta át rendeltetésének a varázslatos sussexi tájba belesimuló faburkolatú operaházat, a modern építészet kitűnő akusztikájú remekét. Míg azelőtt jószerivel csak protokoll- vendégek, vagy az áhított Baráti Kör tagjai - a várakozási idő tíz év is lehet - jutottak be, újabban a kevésbé felkapott előadásokra az interneten keresztül is árusítanak jegyet.

Az ezredforduló óta az alapító unokája, Gus vezeti az operaházat. Bár családi vállalkozásról van szó, az intézmény évről évre gyarapodik, és mind többek számára válik hozzáférhetővé. A nyár végeztével az előadások vidéki turnéra indulnak, mégpedig úgy, hogy a nagy szerepeket az addig a kórusban fellépő fiatal tehetségek töltik be. Immár haladó hagyomány, hogy a rendszerint hat, részben új, részben felújított produkció egyike félig szcenírozott formában a londoni Royal Albert Hallban vendégszerepel. Az idén Purcell A tündérkirálynő című szerzeményét tekinthette meg 1200 helyett 5500 zenerajongó, jó esetben 5 fontért. A tévénézők pedig a Sky Arts csatornán öt szombaton át láthatnak egy-egy előadást. Július 25-én a Fischer Iván vezényelte, 2006-os Cosí fan tutte kerül adásba. A sorozat augusztus 15-én érkezik csúcspontjára, amikor élő közvetítésben sugározzák Donizetti Szerelmi bájitalát.

Glyndebourne-t nem csak a szokatlanul hosszú próbaidőszak különbözteti meg a többi vezető brit operatársaságtól. A függetlenségüket féltékenyen őrző Christie-k a recesszió közepette is ragaszkodnak az önfinanszírozáshoz, még ha ez azt is jelenti, hogy a gázsik nem vetekednek a szubvencionált operaházak (pl. Royal Opera House) lehetőségeivel. Az egyensúly megőrzése érdekében az idén a legtehetősebb (vagy legelszántabb) zeneszeretők már 210 fontot fizetnek a legjobb jegyekért, míg a 30 éven aluli "új közönség" 30 fontért feszíthet az első sorokban. Persze a produkciók sem egy kaptafára készülnek. Az idei sláger, a Richard Jones rendezte, az 1940-es évek vidéki Angliájába helyezett Falstaff hallatlanul szórakoztató volt, de nem feltétlenül felelt meg a konzervatívabb ízlésnek, míg a már említett Tündérkirálynő a legkevésbé sem tűnt provokatívnak.