"Épp most készültem el a legújabbal - újságolja -, ami mostanság fog megjelenni. Címe: A ló féktávolsága." Művein érződik - nem is tagadja -, hogy Móra az írásban is mestere volt. Mert régészetről szólván is szeretettel emlékezik meg az alföldi tájról, a tanyavilágról, ahol ásatásait vezette, s az ottani emberekről. Főként a feltárásain dolgozó dorozsmai kubikosokról, akikről azt írja: világlátott emberek. Mivel a harmincas években bekóborolták az országot munka után, még Pápára is elbicikliztek.

Mórától mint régész, múzeumvezető főként azt a tanácsot fogadta meg, hogy ne játszszuk az "archeológust", hanem a "célszerű szegény embörök" nyelvén beszéljünk, akkor is, ha kiállítást rendezünk. Ahogy Móra megcsinálta annak idején a "Pénz és a tehén" című kiállítását, azt a Makai piac kofái is megértették, mert a római, az Árpád-kori, meg a Mária Terézia-korabeli pénzek mellé oda volt rajzolva, hogy hány tehenet lehetett rajtuk venni.

Trogmayer igazgató úr úgy számolja, hetvenöt évével is három századot érintett. Gyerekkorának világa ugyanis Komáromban a harmincas években szinte semmit sem különbözött a XIX. század végétől, aztán jött egy kis XX. század a második világháborúval meg ami utána történt, majd nemsokára bepöttyentünk a XXI. századba. Ezalatt eltűntek az évszázados hagyományok, melyekhez neki még volt szerencséje, s általuk könnyebben értette meg azt is, amit a földben talált. De a tanítványok már nem tudják például, mi a vendégoldal. Hát épp miattuk, a fiatalok miatt kell megírni, amit látott - magyarázza -, hátha elolvassák.

Ásóval főként három nagy korszak emlékeit fordította ki a földből: a 6000-8ooo évvel ezelőtti korai újkőkorét; aztán a 3000 évvel ezelőtti kora vaskorét; a harmadik időszak pedig a középkor volt, a XII-XIII. század, amikor a pusztaszeri monostor épült és virágzott. "Igaz, nem találtam meg se Attilát, se a hét vezért, de azért fontos mozaikokat raktam a múlt nagy pannójához - mondja. - Én fedeztem fel, hogy milyenek az avar házak, aztán találtam egy új népet a Krisztus előtt 1200 körüli időből, a trójai háború idejéből Szeged környékén."

Magyarország Európa leggazdagabb régészeti területe, az antik világot is beleértve, vallja. És a mai régészek előtt óriási megismerési lehetőségek nyílnak például az autópálya-építésekkel, mert hatalmas felületek tárulnak fel. Százezer négyzetméterek, egész kőkori falvak kerülnek elő. "Az én időmben ötször ötméteres lukakat ástunk."

Pusztaszerről faggatom. "Csak a legendáját tudtuk azon kívül, hogy a középkori monostorból állt még a XX. század közepéig egy faldarab - meséli -, amit az ötvenes években tankkal ledöntöttek, hogy ne dohányozzanak mögötte a gyakorlatozó kiskatonák." Amikor a hetvenes évek elején Erdei Ferenc szorgalmazására elkezdték ott az ásatásokat, három templom alapja is előkerült egymás alól, a legkésőbbi, legnagyobb 1180 és 1200 között épülhetett. Kapuját szobrok őrizték, melyeket Trogmayer tanár úr meg is talált. Pont akkor különben, amikor a nagy "szobortaláló", Zolnay László kilátogatott hozzá az ásatásra. Persze Pusztaszerrel kapcsolatban mindenki a körképről beszél. Az a Nemzeti Galériában volt raktáron, nagy hengereken. Szegedi olajbányászok szállították le trélerrel, s egy légvédelmi rakétabázis hangárjaiban újították fel a restaurátorok.

Meglep, jegyzem meg végül, hogy nyugdíjas napjait nem Szegeden tölti. "Tudja, újranősültem, s a feleségem miatt fölköltöztem Budapestre. Így kerültem vissza oda, ahol véletlenül születtem. Egyébként szegedi vagyok."