A szarmaták milliós tömegben éltek az Alföldön, így a kutatók joggal feltételezik, hogy nagy településeket hoztak létre - hazánkban azonban eddig egyet sem sikerült teljes egészében feltárni. A Nagykálló melletti országos viszonylatban is nagynak számít. Nem csoda, hiszen fontos kereskedelmi és hadi út mentén feküdt. Igen gazdag leletanyag került elő római tárgyakból, ami arra utal, hogy komoly gazdasági-kereskedelmi kapcsolatot folytattak a szarmaták a Római Birodalommal, még - és ez újdonság a korábbi feltételezésekhez képest - a késő római időkben is, vagyis az V. század elején.

A régészek a mindennapi élethez szükséges eszközöket találtak: kézzel készített, illetve korongozott agyagedényeket (tálakat, korsókat), továbbá a szövés-fonás eszközeit, orsógombokat és karikákat, agyag nehezékeket, csonteszközöket, árakat, római, mázas agyagedényeket, üvegpoharakat, és óriási mennyiségű étkezési hulladékot, azaz állatcsontot. Úgy tűnik, a szemetet, a háztartási hulladékot, törött edényeket a szarmaták a terménytárolásra már nem használt gödrökbe, árkokba gyűjtötték.

A temető leletanyaga gazdag lehetett, hiszen a kereszténységet megelőző kultúrákban a halottakat általában használati tárgyaikkal együtt temették el. Előkerültek római eredetű övcsatok, fülbevalók, tükrök, kések, árak, római pénzek, ruhakapcsoló tűk bronzból, ezüstből. Aranyból egyetlen hajkarikát találtak.

Pedig a régészek szerint óriási gazdagságban éltek a szarmaták. A nagy sztyeppéken, a mai Ukrajna, Oroszország területén feltárt, kevésbé bolygatott sírjaikban rengeteg arany holmit találtak. Az ittenieket kirabolták. A kutatók feltételezik: nem sokkal a temetés után a saját rokonaik fosztották meg értékeiktől hozzátartozóikat. Illetve a VIII-IX. században megjelenő avarok, akikről köztudott volt, hogy előszeretettel "kutattak" temetőket. A szarmaták halmot (kurgánt) emeltek a sírok fölé, körülárkolták, így keresni sem kellett, hol érdemes kutatni. A régészek találtak is olyan sírt, amelyiknél rekonstruálni lehetett a rablóárkot.

A leleteket a Jósa András Múzeumba szállítják, ott tisztítják, leltározzák őket, és előkészítik kiállításra. Az ásatásokat szeptember 30-án fejezik be. De amíg itt vannak, szívesen fogadnak látogatókat, megmutatják az ásatásokat, egy letűnt kultúra utolsó nyomait.