Az angol-történelem szakos pedagógusnak tanuló pécsi egyetemista azon kevesek közé tartozik, akik egy szál magukban nyomják a zenét. A repertoár Tom Waitstől Johnny Cashen át Nick Cave-ig terjed. Az utcazene-fesztiválon azonban gyakorlatilag mindenféle műfaj - blues, rock and roll, diszkó, reggae, ska, dzsessz -, számtalan formáció - szaxofonkvintett, gitártrió, ütőzenekar - képviselteti magát. A nemzetközi csapatot erősítik a műfaj nagyágyúi többek között Ausztráliából, Chiléből, Franciaországból és Olaszországból.

A szombat estig tartó veszprémi fesztiválon a huszonöt utcazenész, illetve utcazenekari formáció mellett esténként ismert hazai és külföldi profi zenekarok is fellépnek, igaz, ők gázsiért. Az idén 158-an jelentkeztek a huszonöt utcazenészi helyre, közülük Muraközy Péter, a fesztivál főszervezője válogatta ki a fellépőket. Nem- csak a közönség kegyeiért, hanem az 500-500 ezer forintos fődíjakért is folyik a küzdelem: az egyiket a háromtagú szakmai zsűri, a másikat a közönségszavazatok alapján ítélik oda a legsikeresebb utcazenésznek. Ha a zsűri és a nézők véleménye egybeesik, egymillió forint üti a győztes markát. Persze minden egyes fellépő kalapozhat is saját produkciója alatt.

A legnagyobb hazai ingyenes zenei fesztivál büdzséje az idén harminc százalékkal csökkent ugyan, de Muraközy Péter szerint a színvonalat így is sikerült tartani. A húszmillió forintos költségvetésből továbbra is futja az esténként fellépő profik gázsijára meg a technikai háttérre, de jut belőle az utcazenészek szállására és teljes ellátására is. A legtöbbet azon tudtak spórolni a szervezők, hogy az idén a legdivatosabb - egyben legdrágább - zenekarok nem kaptak meghívót.

- Ezzel egyébként visszatértünk az utcazene-fesztivál gyökereihez, hiszen kezdetben is az volt a célunk, hogy olyan ismeretlen előadóknak adjunk teret, akik minőségi produkcióra képesek - mondja Muraközy Péter. - Az elmúlt tíz évben a veszprémi közönség nyitottá vált mindenféle zenei stílus és produkció befogadására, ráadásul a kisszínpadok, valamint az utcazenészek közvetlensége miatt ez a fesztivál jóval meghittebb, családiasabb, mint más zenei rendezvények.

Takáts Eszter az élő példa arra, hogy utcazenészekből is válhat országosan ismert előadó. Bár az Eszter és a Gumizsuzsi elnevezésű formációt elsősorban a Petőfi rádió futtatta be, Veszprémben már évekkel ezelőtt "sztárnak" számított: korábban négyszer vett részt versenyzőként az utcazene-fesztiválon, egyszer meg is nyerte. Most zsűritagként van jelen, és gázsiért lép fel.

- Furcsa érzés ezúttal a másik oldalon állni, de nem vághatom magam alatt a fát azzal, hogy most is ingyen álljak színpadra, hiszen ma már a zenélésből élek - mondja Takáts Eszter. - Persze az utcazenélés öröméről nehéz leszokni, úgyhogy ha külföldön járok, ahol még senki se ismer, mindig kimegyek egy kicsit muzsikálni az utcára.

A veszprémi utcazene-fesztivál steril körülményeket biztosít a muzsikusoknak: garantált a napi egyszeri színpadi fellépés, a kiváló fény- és hangtechnika, a nagyszámú nézősereg. Éles helyzetben ezekből semmi sincs. Kocsmatrubadúr szerint viszont épp a kiszámíthatatlanság a legvonzóbb és a legizgalmasabb az utcazenélésben.

- A barátaimmal nyaranta elmegyünk egy-egy hétre zenélni. A mindenkori úti célt úgy választjuk ki, hogy indulás előtt behunyt szemmel rábökünk a térképre - mondja Kocsmatrubadúr. - Mindegy, hogy egy nagyvárost vagy egy kis falut szúrunk-e ki - odamegyünk, és elkezdünk játszani. A vidéki zenélésnek egyébként nincs párja. Ha leülünk a helyi kocsma elé, pár perc alatt odagyűlik az egész falu, beszélgetnek velünk, dicsérnek, kritizálnak. Könnyű lemérni, hogy tetszik-e az embereknek a zenénk: ha jók vagyunk, hamar kapunk fizetségként egy üveg hideg sört.